Vigaszt nyújtanék, de félek, csak olaj a tűzre,
ha arra kérlek, ülj le és betűzd le
nekem Őt,
a soha el nem feledhetőt.
B…. mert Bátor, mint az égre magasan szálló,
tépett selyemtől üvöltő zászló.
E…. mert Emléke sosem kopó,
a szív zugában exponált fotó.
N…. mert Nincs nélküle többé
igaz mosoly, mi nem válna köddé.
C…. mert Cukor-édes apró ember volt,
s hiánya benned egy éjfekete folt.
E…. mert Elment, de szeretni örökké lehet,
ennyi csak, mit ember ilyenkor tehet….
3 hozzászólás
Hihetetlenül nehéz most bármit is írni, bárhogy is írni, mert vissza nem
kapunk senkit- csak hozzá mehetünk és biztoan megyünk!
Azt tudom, hogy Bencének hívták és picurka volt, két és féléves- de
köztünk élt, közülünk való volt. Megmarad a szeretet és az a ledobhatatlan
nyomasztó érzés, amit jobb, ha senki sem ismer meg.
Áldjon Isten,Bence.
R.
Kedves ruca, így igaz, ilyennek nem volna szabad megtörténnie. De ha megesett, csak a szeretet marad. Köszönöm, hogy benéztél hozzám! Hanga
Kedves Hanga, az utolso ket sor….ebben mindent elmondtal. Igy kell a jövöbe nezni, szeretettel, amiert 2,5 ev megadatott, emlekekkel, amik ezt a szeretetteljes gondolkodast erösitik. Aki elveszitett valakit, tudja miröl szol ez a vers… Elismeressel adozom külön a batorsagodert, amiert ilyen szemelyes hangvetelü verset megosztottal velünk,
H.