karcsúra nyújtott álmokon túl keresem őt
szagot fogó kopóként nyomában vagyok
hangjába bújva hallgatom az esti szelet
pórusaim ünnepelve küldik feromonjaim
izzó képtelenség mindez
valós képzet a vágy
Isten keres telefonon
üzenetet hagy
a
szeretet
örök
5 hozzászólás
Minél többször olvasom, annál jobban magába ránt. Abszolút átérzem ezt a verset. Az első versszakban van valami épülő feszültség, egy felajzott keresés, aztán a második versszak az egészet intellektualizálni próbálja, de mindhiába, ahol isten jelenik meg, ott az értelem talajt veszít az örök igazságokkal szemben. Nagyon tetszik a vers, gratulálok!
Üdv,
Gábor
Kedves Ngaboru!
Köszönöm, és örülök, hogy többször "visszajátszottad" magadban a verset. 🙂
Sokféle vágyódás van bennünk, néha vissza kell pörgetni magunkban a dolgokat, hogy megtaláljuk, igazán mire is van szükségünk.
Köszönöm, hogy olvastál!
Szia!
És erre a versre csak most figyeltem fel – sajnálom, restellem!
Mindez megfejthetetlen, és megfejthető…
tisztelettel: túlparti
Kedves túlparti!
Az evangélikusoknak vagy egy gyönyörű éneke, amit reformátusként mi is sokat énekeljük – Az Úr csodásan működik. Abból idézek most:
"Ki kétkedőn boncolja őt,
Annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr
Megfejti önmagát."
Köszönöm, hogy olvastál.
Kedves túlparti!
Az evangélikus énekeskönyvben van egy gyönyörű ének, amit reformátusként mi is sokat éneklünk – Az Úr csodásan működik. Abból idézek most:
"Ki kétkedőn boncolja őt,
Annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr
Megfejti önmagát."
Köszönöm, hogy olvastál