Böngészés: elmélkedés
A teremben hangos a tanári szó, csak én érzem, hogy csend van. Hallik szívem szomorú dobogása. Mi baj? Mi baj?…
Miért van az, hogy mindig oly keserű a vers, ha szívből tör elő Miért ír bánatáról az ember, az élet…
Lámpások vagyunk istenek ösvényein, örök sötétben. De fényes dacunk csúfosan kialszik, egy viharos éjben.
Mint magábaroskadt könnyező hó tavasszal, úgy olvad múltam meleg tenyérbe gyúrtan ,zárom ujjaim imára, szenvedésnek jelenem lett hozománya, és te…
ahogy élsz ahogy írsz és mesélsz a porszem miért hull parányi szilánkra gyönyörű fényzuhogásban a kettő pár lehet bolyongó porszemek…
már világrajövetelkor tudunk sírni,sírni,sírni sose volt nehéz magyarnak születni bércek ormáról nézni,nézni,nézni tatár a kalászt hogy perzseli török a kincset…
Csak a múlt jajgat, csak az fáj. a tegnapi távol, a jelen Éntőlem lehetne bárhol. Bárkinek igazából megélek, kevéssel maradok…
Vonatom kattog, zakatol, felszálltam emlékszem valahol, állomást keresve utaztam peronon, lógtam ütközőkön, marhavagonon, tömegben, vagy csak úgy magamba, erdők, rétek,…
El kéne menni, de oly nehéz még Kapaszkodni jól esik a megszokott színekbe Jó lenne elidőzni kicsinyég S aztán elindulni…
Hány födje s hány hazája volt Hunortól máig az üngürüsznek? Idők sűrűjén, gazok rejtekén, hány helyén próbálta gyökerét ezen istenverte…