Búcsúvers
Minél többek nevében
Befejeztem az életet.
Ami kellett, megtétetett.
Megalkottam életművem,
a nincseket mesze űztem.
Megéltem a Földön állva
csillagoknak távolába.
Feküdve a holdi ágyon
Földre esett pillantásom.
Lerombolám a világot,
mert sújtotta bűnös átok.
S megépítém a világot:
lettek jobbak, letttek mások.
Megtudtam a Nagy Titkokat
s általam is elhangzottak.
Irtottam a gonoszokat,
bár csábított bűngondolat.
Igyekeztem tenni szépet.
Nem fogadtam érte érmet.
.Adjátok a Legnagyobbnak.
Egyet? Tizet? Nagyon sokat.
S akarok még sokat tenni,
érte ha kell, mennybe menni.
Akarok még örök tenni.
Sosem mondom:, elég ennyi.
Akarom a hatalmakat
átadni a méltóaknak.
Akarom, hogy mind a rútak
megszépítsék önmagukat.
Ti, akik ezt ovassátok,
kiáltsatok még tovább!-ot!
A sors talán ad kegyelmet
és még sokat megtehetek.
Ti, akik ezt olvassátok,
tetteimet vigyázzátok.
Ha tévedtem s rosszat tettem,
mondjátok azt meg énnekem,
ahogyan kell, kijavítom
Hogyha tilos, akkor titkon.
Ha pediglen gonoisz vagyok:,
föld mélyibe bedobjatok!!
pediglen=a "pedig" régies formája
4 hozzászólás
Szia Madár!
"Igyekeztem tenni szépet.
Nem fogadtam érte érmet"
N
elszállt
Nagyon szép ömzetlenségre utaló sorok!
Nagy ritkaság ez!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Szia sailor! Önzetlenség? Az is. Én arra gondoltam, hogy a helyes, igaz élettől való búcsú. Baràtsággal: Madár
Szia! Gyönyörű versedhez szeretettel
gratulálok!
Tetszett!
Szép napokat, jó egészséget
kívánok:
Zsuzsa