– A Family Guyban láttam.
Volt valami sértően mai ebben a mondatban, ami kiprüszkölésre késztette a számban lévő lecsót. Jaj, kedves Aladár gyermeke, most mondhatnám, hova fajult ez a világ, mi lesz így köbükivel, ha már most sem működik ez a kommunikáció kettőnk között; mondhatnám te még fiatal vagy, majd megkomolyodsz, majd megérted, majd megérsz egy bizonyítvánnyal a kezedben; mondhatnám, hogy majd tanítalak, majd elveszem a gépet, a tévét, de hát ez mégis csak a huszonegyedik század, összeszámolni sem tudom a kütyüket.
Nem szidom őket, én is velük létezem. De valami mégsem tetszik nekem Mézga Aladár gyermekeiben, s mégis, én is az vagyok.
Nem tetszik, ahogyan a tükörbe nézve látom a múltam és a jövőmet meg a tiedet, édes kis szívem; majd egyszer elmegyünk együtt inni mi is, jó testvérek módjára, majd egyszer, ha nem a Rió lesz a menő, és Justin Biebert kiengedik a börtönből.
Addig elmegyünk még egy biciklitúrára, ahol tekintetem végigsiklik a rollerozó gyerekeken az eladó, romos házak között. A vasárnapi alkonyban csak a roma nénik teregetik pletykanedvesre ruháikat.
– Édes kis szívem, látod, ott már nyugszik vagy éppen kell fel valami, nagyon messze ott már látszanak a csillagok… talán emberek is vannak abban az irányban, a fordított világban. Ne nézz rám ilyen kérdőn, ez csak beleképzelés, sosem tudhatod mi van ott.
Nem magyarázom, más világ nyugszik a talpunk alatt, más színű kérdőjelekkel van telehímezve a párnánk.
– Még egy csepp leesik, és komolyan mondom hazamegyünk.
Ez lett a nagy tervekből, kalóriaégetésből, szabadságvágyból. Cseppek törik meg bennem is a jövőképet. Ezt az éjjelt még csendesen végigalszom, de tudom, már a szomszédok csak nyugtatóval bírják, hiszen egyre hangosabban dübörög a vihar, vagy nem is, talán a harmadik szomszéd tévéje, talán még egy Family Guy rész…
3 hozzászólás
Valóban hemzseg a 21. században a technika, a gépek, kütyük. Sajnos ez a családtagokat is egyre távolabb löki egymástól. A gyerekek inkább a gép és a tv előtt ülnek, minthogy a szülőkkel beszéljenek, de van kiút, csak kitartóan kell szeretni őket.
Tetszett ez a kis „történeted”.
Üdv:Jolcsi
Köszönöm a hozzászólást:)
Nem mondom, hogy mindent értek belőle, mert én egy másik korosztályban vagyok, de amit leírsz, azt jól írod le. Egy észrevétel: … ott már nyugszik vagy éppen kel (egy l-lel) valami:)
Üdv: Klári