Szerelem
A penge lány delejezetten bámult a hirdetőoszlopra. A plakáton igéző tekintetű férfiember farmert reklámozott. Mesterien kócolt haja a szemébe hullt. Tekintete hívogató, ígérgető. A napbarnított mellkasán végigfutó gerezna a nadrágja gombjaival bíbelődő ujjai alatt tűnt el. Tényleg igéző példány volt.
A lány nem is tudott varázsa alól szabadulni. Állt és bámult. Észre sem vette az őt bámuló járókelőket, köztük egy igen egyedi figurát. A lény talpig feketében pompállott. Csuklóján rézveretes bőrszíj ékeskedett, a változatosság kedvéért, fekete. Frissen borotvált koponyája hüllő-szerűvé tette. Buddha-kecsességű mozgása feltételeztette, hogy agyának kerekei is lomhák. Látszott rajta, hogy kimondottan irritálja a lány elragadtatottsága. Figyelemfelkeltő céllal elsétált az önfeledten gyönyörködő lány előtt, aki észre sem vette. Mellé lépve felmérte, hogy a lányt a plakát-fiú bozontban dús mellkasa igézte meg. Kigombolta hát, és széthúzta ingét. Fehér, puha, csupasz volt a közszemlére kitett testtáj. A vetkőzés nem javított a megjelenésén, sőt, óriási csúszó-mászóval tette hasonlatossá. A lány hangulatának engedve, tánclépésben libbent az oszlopfiú elé, és játékosan átölelte. Nem kedvetlenítette el, hogy gesztusa viszonzatlan maradt. A fekete óriáshernyó úgy érezte, most érkezett el az ő pillanata. A lány mellé lépett, haját megmarkolva az arcába fröcsögte:
– Lepofozzalak róla?
A lenge lány ekkora férfiasságnak már nem tudott ellenállni. Hagyta, hogy átkarolják a vállát és elvezessék.
Olyanná vált, mint egy hímporát vesztett pillangó.
8 hozzászólás
Szia!
Udvarolni tudni kell. Fekete lovagod ért a nők nyelvén.
:DDD
Remek pillanatkép a máról. Bármelyik utca, akárhányadik hirdetőoszlopánál megtörténhetne az esemény. Minden mondatoddal kiemeled, megmutatod, mi a különbség a művészet, és a megtörtént, vagy valósággá válható dolgok között. Ismerősnek hat írásod, mintha már korábban olvastam volna tőled, kicsit más végkifejlettel. Illetve a végének jelentése hasonló volt, csak talán a szavak voltak mások az utolsó sorokban.
Üdv.
Hát igen, a férfi, az férfi. Köszönöm kedves szavaidat. Nem tudom, honnan az "ismerősség". Emlékeim szerint még nem mutattam meg. De lényeg, hogy elolvastad. Köszönöm. – matyi
Akkor talán időutazó vagyok.
🙂
Most már meg fogom keresni, honnan ismerős, mert az érzéseim sosem csapnak be. Van rá egy jó módszerem, hogy megkeressem, hol bujkál az agyam egy rejtekében?
2007-04-17.-én ugyanezzel a címmel feltöltötted a cikkekhez.
Mondtam én, hogy ismerős volt nekem a történet.
🙂
Igazad van. A napokban volt hasonló látványban részem, újra aktuálisnak éreztem ezt a "szösszenetet". Nem néztem meg a cikkek között, és elfelejtettem, hogy oda már feltettem. Jó a memóriád. Gratulálok.
Szia!
Jó és találó írás. Tetszik.
Szeretettel: Rozália
Hú! Nekem valahogy mindkettő hátborzongató. A plakátfiút ölelő lány is, és a fekete "hüllő" is. Mindenesetre nagyon eredeti írás, és a végén csattan. Erre nem gondoltam volna! Jól sikerült.
Mindegy! Azóta sem veszített írásod az aktualitásából. A téma szempontjából ez szomorú, mert azt tükrözi, a világon nem változott azóta semmi. Szívesen olvasom el az írásaidat.
Újra, és újra. Én gratulálok!
🙂