Vízesés 30. ( 18+ )

A hűtőhöz lép és az ajtajában szemez vele egy üveg Tonic. Rákacsint, és jól érthetően a szemébe mondja, ha találok a bárszekrényben Gint, akkor összegabalyítalak benneteket. Már perdül is, és hát persze, hogy huncutkodik előtte az üveg. Na, gyere csak a karmaimba. – mosolyodik el, és már iparkodik is vissza a tetthelyre.

Összekavarja a koktélt, és belekortyol az italba. Hmm, micsoda íz! Imádom a kesernyés Tonic ízét, és királyi egy kis alkohollal. Nem is bánom, ha becsiccsentek. Legalább édesen búgó hangon zengem be a drágámnak, az úti célt, és kitaláljuk mivel is megyünk. – elmélkedett.
Az órára pillant lassan hat óra. A Nap, még ontja magából a melegét, csalós a nyár. Az ember időérzéke is mintha toporogna. Ez a kísérlet, reméli, a hét elején befejeződik, és teljességgel visszakaphatja a szerelmét. Jobb lett volna, ha akkorra esik a nagy munka, amikor is kint van. Ezek a lyukas napok, órák, kissé lehangolják. Nincs időben hazajövetel, nem lehet egy esti programot beütemezni, mert hulla fáradt. Amire megvacsorázik, letusol, beszélgetünk, már akkorákat ásít, hogy lecsúszhatnék a torkán, minden akadály nélkül.
Gondolataiból a csengő éles hangja zökkent ki. Szalad, az ajtóhoz, érzi, ahogy felugrik, mintha a fejébe szállt volna a remekmű. Visszapillant, hát üres lett a pohár. Ne igyon, aki nem bírja –motyogja, és már fordítja is el a kulcsot a zárban.

– Halihó, megjöttem, örömhírrel a markomban. – mondja fülig érő szájjal.
Nem mondod! Befejeződött a nagy meló?- várja a választ tátott szájjal. Be, édesem, illetve, még egy záró délelőtt, és átadom az eredményeket. A próbagyártás remekül sikerült. Majd péntek este egy afféle engedd le a gőzt vacsora, ünneplés, és a tiéd leszek nap, mint nap.
Kik lesznek ott a vacsorán?- pillog, miközben némi remény éledezik benne! Hátha én is…
A munkában résztvevő emberek, a főnökség egy része, legalábbis biztosan. Még a létszám nem teljes.

– Én nem mehetnék, hogy büszkén kihúzhassam magam, csupán azért, hogy a kedvesem milyen sikeres munkát végzett, nem is akármilyen gyorsan?
– Nem, Ágnes! Szigorúan céges vacsora. Simogatja meg az arcát, majd átöleli, és halkan a fülébe suttogja. Sajnálom. Én is jobban érezném magam, ha ott lehetnél.
Lassan a sajátja felé fordítja arcát, és hosszasan megcsókolja. Az alkohol munkálkodik benne, és hevesebben reagál a csókjára, mint ami tőle a megszokott. Egy pillanatra megtorpan a nyelve, majd bekapcsolódik, a játékba. Hosszas játékot játszanak egymás ajkaival. –Ittál, te lány!- suttogja, de jól áll neked. Még, még … add magad, gyerünk! – és csókol tovább.
Óvatosan hátrál vele, de olyan összhangban teszi a csókok hevében, mint egy bajnok. Szinte észre sem veszik, hogy a nappaliba érnek, és finoman lefekteti a kanapéra. Egyik lábával, a lábai közé térdel, a másikkal tartja magát, úgy hajol fölé. Kívánlak!- suttogja.
Én is. Éppen, hogy hallható a hangja. A torka kiszáradt, de nem is bánja, mert igazán izgató ez az állapot. Nem józanodik, inkább részegedik, részegülnek.

Keze a blúz alá kalandozik, és ujjhegyeivel simogatja. Nincs különösebb dolga, hiszen a melltartó már alszik a fiókban. Itthon, ha éppen nem szükségszerű, nem hordja. A mellbimbóra téved keze. Lehámozza róla a felsőt, ő ugyanazt teszi vele. A felsőtestük, mint a forró homok a sivatagban simul, és lüktetni kezd a vágy.

– Még jobban érezni akarlak. Mindenhol! Fent- lent, egészében. Borzong, miközben elér a tudatáig a hangja. Minden annyira izgató, hogy érzi mihamarabb bebocsátást vár a teste. Erősen szorítja magához, megcsókolja a vállát, és finoman megharapja. Egészem lágyan, és a nyelvével körbeírja azt a kis területet. A bőre sós az izzadságtól. Szereti ezt a koktélt is. A kesernyés parfümjének illata keveredik a só ízével. Ez ő. A minden, a mindene. Mutató ujjával végigsimít a száján, mint aki megpecsételi az előző tettet, előrehajol, és újra csókol.
– Jó veled!- mondja lágyan. Testében minden lefelé száguld, akarja őt. Kissé megfeszül a csípője, ezt érzi, és azonnal szorosabban szegezi az ágyhoz. Semmi nem gátolná azt, hogy övé legyen, csupán a két nadrág, amit ha egy varázsló lepördítene a pálcájával, nem lenne menekvés két másodperc alatt. De nem bánja, hogy nincs ilyen lehetőség. Élvezi ezt az édes várakozást, pedig azon a ponton van, hogy bármikor képes lenne arra, hogy darabokra robbanjon a teste, és hulljon alá.
Hirtelen megmozdul, felemeli a csípőjét, és egy mozdulattal leszedi róla az akadályt. Ujjbegye végig fut a combon, és bizsergető… mindenütt. Egy pillanatig babrál a nadrágjával, éppen arra jó ez a tett, hogy a derekánál elengedett gomb, utat engedjen a kéznek, és beférkőzhessen a nadrág alá. Finoman lefejti a derekáról, ő felemelkedik kissé, ami utat enged elől is a kiszabadításhoz. Felhúzza lábait, és könnyedén letornássza a bokájáig.

– Ügyes vagy, kicsim… – zihálja, és a földön hever mindkét felesleges ruhadarab. Sóhajt egy nagyot, aztán ajkaik újból egymásra találnak. Kezével simogat lejjebb és lejjebb. A belső comb körül jár a keze, szereti, ahogyan simogatja, és őrjítően kívánja. Ráfeszül, mozdul a testük. Érzik egymást, fedetlenül. Lassan a térde széttolja a lábakat, így fészkelődik a combjai közé. Ágnes! – nyögdécseli a nevet, mintha nem lenne itt, és keresné. Majd rá talál megállíthatatlanul. Érzi, teljességgel kitölti, és felveszik egymás lassú ritmusát. A testünk vonaglik, és átadják magunkat az édes kínzásnak. Már csak azt érzik, hogy boldogok. Együtt égnek el, és minden kiszáll belőlük.

Egész testük remegve nyugszik, apró, megnyugvó csókok kíséretében. Fekszenek egymás mellett, lélegzésük visszatér a megszokott világba, és hallja Attila egyre mélyebbről felszakadó szusszanásait.

Ágnest is mintha magával akarna rabolni az álommanó. Nem is bánja, hagyja, hogy vigye. Elhelyezkedik kényelmesen, tudja, hogy legkésőbb egy óra múlva, a jobb felén egy korgó gyomor belülről dörömbölni fog, és mivel az egyik legnagyobb úr az éhség, kénytelen lesz felcihelődni, hiszen ébreszti gazdáját. Vacsora közben pedig elég idő lesz átbeszélni minden apró részletet az utazással kapcsolatban.