Mert kik létezünk, a holnapé leszünk,
lépteink nyomán ottmarad az idő.
Van úgy, hogy merünk, ámbár néha félünk,
de míg élünk, addig hív a jövendő.
Sejtéssé fakulnak az évek magunk
mögött, s halvány ragyogások intenek
felénk. S mi néha félénk szívvel hagyunk
jeleket egymásnak, hol a mindenek-
átjárta bensők világa értünk van.
Egymásnak adattunk e világon mind,
szívekre hatón vágyakul boldogan,
előttünk a végtelen ábrándul ring.
S e ringásban szeretetül az élet,
mely létezés értünk, emberekért lett!
/2023. március 17./
2 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Nagyon eltalált a cím:”Egymásnak adattunk”
Nagyon sok igazság rejlik benne!
A mindennapi élet szinte elképzelhetetlen lenne
mások közelsége nélkül!
Az egyén behúzódhat megába egy ideig,
de elöbb utóbb rájön,hogy hiányzik az életében
valami és ez nem más,mint beismerése annak,
hogy értékeset,érdemest sokszor csak közösen
tudunk elérni!
Sokszor kell ´a kéz´,a megértés,a segítség!
” S mi néha félénk szívvel hagyunk
jeleket egymásnak, hol a mindenek-
átjárta bensők világa értünk van.”
Gratulálok nagyin értékes gondolataidra!
Barátsággal:sailor!
Szép napot!
Kedves sailor!
Szeretettel gondolva Rád köszönöm szépen olvasásodat, és értékes gondolataid mélységes itthagyását e versem alatt!
Vigyázzatok magatokra és egymásra életetek mindennapján e nem könnyű jelenben!
Legyetek erősek a mindennapokban elviselve annak könyörtelen nehézségeit melyek e világra nehezülnek életül e homályban,
mely nélkülözi a szeretet megélését legtöbbször!
Zoli Kaposvárról voltam, örülvén Neked!