Vitorlát bont az esti szél,
Tükörképed a tenger vizén.
Szeretsz, s én is éreztem rég,
Ezt a mélységes szenvedélyt.
Tudnod kell, értékes vagy,
S aki nem látja az vak.
Kérdőn nézel fel rám,
Miért múlt el minden vágy.
Hideg szívem új tengeren evez,
S nem melegíti többé lelkedet.
Azt mondod jó ember, vagyok,
S ezért örökké szeretni fogsz.
Búcsúzom tőled sok év után,
Nem kínozlak téged tovább.
Könnyem igaz és nagyon fáj,
Csak te vagy csodás, senki más.