Valamit mondani akartam még! Valami nagyon fontosat,
de bárhogyan is gondolkozom, nem jön számra a gondolat.
Elmentél, itt hagytál, összedőltem, mint egy kártyavár.
Nem akarlak többé látni.
Nem akarok magamba hiú reményeket táplálni!
Sokat gondolkoztam: leírjam ezeket?
És ha le is írom, vajon jön rá felelet?
Csak bábu voltam a számodra, ez nem vitás.
Amikor utoljára láttalak, éreztem, én vagyok a hibás.
Miért találkoztunk? A sors akarta így?
Vajon mi célja volt ezzel? Miért ilyen irígy?
Örülök, hogy megismertelek, gazdagabb lettem valakivel.
Bármi is történt régen, a múltad sem érdekel!
Vajon én fontos voltam neked?
Utolsó szavaim: ég veled!
2 hozzászólás
Többet nem is tehetsz kedves Tamás !
Szépen búcsúztál…
Üdvözöllek a Napvilágon, kívánom érezd jól magad.
szeretettel: Zsu
Kedves Tamás!
A búcsú mindig fájdalmas, de jó, ha nem haraggal történik. A ebek idővel gyógyulnak, s később már csak az szépre emlékezünk… mint a nótában.
Írjál sok verset, gyakorlással is tanulunk, és mások verseit prózáit olvasva is mindig csiszolódunk.
Szeretettel köszöntlek körünkben, érezd jól magad a közösségben!
Kata