Fáj az emlék, lelked tiporja,
tudom szerinted más volt mostoha,
tiszta szívből is lehet szeretni,
de az igazit nem lehet feledni.
Minden hajnalon keresed arcát,
látnád szemeit, hallanád hangját,
hozzá bújnál, csupán egy percre,
félsz, hogy tested újra remegne.
Hozzá bújnál, el nem engednéd,
de túl erős a női büszkeség,
Fájni fog más karjában látni,
miért oly nehéz egy szót kimondani?
Egy szóra vár! De inkább elveszted,
a boldogságod, és egész életed!
Jó volt a csókja, miért tagadod?
Mástól az soha megkapni nem fogod!