Hideg szobám falán cső fut: lentről felfelé,
A víz szörcsögve kering a radiátorban.
Hideg vagyon, nagyon-nagyon.
Fényszikra az asztallapon, a te neved vagyon.
Ragyogó egem csillagán erő tör: onnan idefelé,
A Nap dühöngve sziporkázik a magasban.
Ragyogó vagyon, nagyon-nagyon.
Igazgyöngy a papírlapon, a te neved vagyon.
Fájó szívem falán cső fut: mily kuszaság,
A vér hangtalanul kering a generátorban.
Fájó vagyon, nagyon-nagyon.
Koszfolt a pulóveren, a te neved vagyon.
Mocskos felsőm ujján gumi szakad: balról a jobb felé,
A föld porozva pereg a padlómon.
Koszfolt vagyon, nagyon-nagyon.
Virágillat az udvaromon, a te neved vagyon.
Selymes füvem szőrszála simogat: onnan idefelé,
A fű gyöngéden vágja tenyerem.
Virágillat vagyon, nagyon-nagyon.
[IG_KITOLT]2004.
2 hozzászólás
Érdekesen írod a verset. Igaz, néhol még sántít, de a legnagyobb költők is voltak
kezdők. Én is =rok néha verset, de prózában jobban ki tudom magam fejezni. Egyébként arra biztatlak, hogy írjál sokat, van hozzá tehetséged.
Örülök, hogy meglátogattalak.
Üdvözöllek.
hĂĄt, ez jĂłlesett, bĂĄrki vagyol 🙂
egy aprĂłcska megjegyzĂŠs: olvasd fel hangosan, s ahol botlik, kcsit rĂşgj bele 🙂
kĂśszike, hogy olvashattam 🙂