Minden hajnalban megtörik az álom,
újra nőnek a valóság tüskéi,
hiányod gyötör, és már alig várom,
hogy újra lássam ajkadat nevetni!
Néha elég, ha hallom a hangodat,
de testem ennél sokkal többre vágyik,
ne csak a szél simogassa arcodat,
mert így az álom lassan köddé válik!