Ha egyszer erre járnál,
ahol a boldogok élnek.
Az utcán végig vadszőlővel terített
kerítésekkel körbezárt udvarokban
kis gyermekek játszadoznak,
s az élet olyan egyszerű,
fenn a tágas égbolt a szabadság távlata,
nincs bánat, szomorúság,
mintha egy jobb világ
kapujánál várnál.
És kedvesen behívnának,
kérdeznék, honnan jössz,
de te nem mondanád,
csak azt, hogy maradnál örökre.
/santiago/
3 hozzászólás
Kedves Santiago!
Hirtelen Shangri-La jutott eszembe,
ahol az emberek békében,boldogan élnek!
Sajnos csak a képzelet szüleménye.
Írásod nagyon tetszett!
“nincs bánat, szomorúság,
mintha egy jobb világ
kapujánál várnál”
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm!
“kedvesen behívnának,
kérdeznék, honnan jössz,
de te nem mondanád,
csak azt, hogy maradnál örökre”.
Bizony, így van. Tetszéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita