Egyszer, bárhogy is erőlködöm,
Eljön az idő hiába kerülöm…
Hogyan történt? Magam sem tudom…
Csak Őt érzem, s hiányát nagyon.
Felejteném… Nem lehet…
Próbálkoznom… Nem lehet…
Bolond szívem hiába szeret…
Eszem tudja Nem lehet…
Hetek jöttek, hónapok mentek…
Fel sem tűnt, de megszerettem,
S észrevétlenül lopta magát be,
Szívem legmélyére… annak rejtekébe…
Felejteném… Nem lehet…
Próbálkoznom… Nem lehet…
Bolond szívem hiába szeret…
Eszem tudja Nem lehet…
Itt a nyár, mindennek vége…
Eljött a búcsú, de állok elébe…
"Ha szereted elengeded…"
Visszhangzik fejemben…
Felejteném… Nem lehet…
Próbálkoznom… Nem lehet…
Bolond szívem hiába szeret…
Eszem tudja Nem lehet…
Maradok az ki eddig is voltam…
Az Őrző, ki vigyáz Rád a bajban…
Veled leszek mindig, ha kellek…
Bármi lesz is, nem feledlek…
Felejteném… Nem lehet…
Próbálkoznom… Nem lehet…
Bolond szívem hiába szeret…
Eszem tudja Nem, nem lehet…
2 hozzászólás
Szija! Tetszik a versed, és éreztem már ezt az érzést én is. Jól megfogalmaztad, újra átéltem. Tatszik benne a refrén és a végén a nyomatékosítás az utolsó sorban. Gratulálok! Üdv: Dalilácska
Még az első szárnypróbálgatásaim közül való… nem érzem olyan jól sikerültnek, de örülök hogy tetszett. 🙂