A tanítvány, aki érteni akarta a dolgok velejét,
csodálta mestere csodatévő erejét.
A belé vetett hite
friss volt, mint a pite.
Ez a hit a víz színén vitte
őt át,
ha elhatározta magát,
és kimondta a guru nevét a száján.
Ekkor a sarú a bokáján
és a talpa táján
a vízben,
– minden egyes ízben –
megmaradt szárazon.
A mester töprengett már azon
nem egyszer,
hogyha puszta neve, mint egy kegyszer
ilyen jól hat,
mennyivel nagyobbat szólhat,
ha ő maga a csoda.
– Az emberek nézzenek csak oda,
amikor holnap felcsap a mágia
lángja,
és száraz lábbal átkelek a habokon.
Én leszek napokon
belül
kétségen felül,
a legnagyobb az innenső és a túlsó parton,
ha magamat magamhoz tartom.
Alig tért nyugovóra a sok kísértet,
olyan korán kezdődött a kísérlet.
– Én, én, én,
én vagyok a fenomén –
ismételgette magában a guru finoman,
de alig ért a lába
a lébe,
elmerült, mint a balta,
a folyó magába falta.
3 hozzászólás
Tanulságos és szellemes,
olvasni igen kellemes,
és ezek a remek rímek
– Te viszed velük a prímet!
Köszönöm, a Te soraid se kutyák, sőt.
Hágt navgyon jó és nem értek belőle mindent AMIT VISZONT MEGÉRTETTEM ARRA 3 PONT – TŐLEM, SOK SIKERT. űDV miKI