Homályos a tükör, akár a lelkem.
Nem találom magamat sehol sem.
Hazudnék, ha tudnám hol az igazság,
Homokba dugja a fejét a gyávaság.
Vállamra nehezedik a sok gond és teher,
Iszom a rengeteg hazug szót, mit nyújt a kehely.
Van mikor fejjel megyek a falnak,
Hol találok valakit aki majd meghallgat?!
7 hozzászólás
Kedves Edit!
Nagyon kifejező szavak…Igen, keressük azt az igaz társat akivel minden örömünket megoszthatjuk…Ezen kivűl addig is,(azután is) Isten az akinek mindent elmondhatunk, és szavából is bölcs útmutatást kaphatunk…akár arra is hogy" Hol találok valakit aki majd meghallgat?! "
Szeretettel olvastalak:Rita
Kedves Edit!
Az jutott eszembe: most még tükör által látunk homályosan… És érdekes, de a Megpihenhetek című versem pontosan a versed végén feltett kérdésedre válaszol 🙂 Az természetes egyébként, hogy néha ilyen gondolatok fogalmazódnak meg az emberben…
Szeretettel: Klári
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy olvastál és megtaláltad a saját és oly sok ember válaszát.
Többek között, gondolatébresztőnek szántam a verset.
Szeretettel: Edit
Kedves Klári!
Köszönöm kedves mondataidat.
Választ a Megpihenhetek c versednél találod. Oda írtam.:)
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Nagyon öszinte sorok!
Tetszik nagyon,hogy kiírtad öszonte érzéseidet!
"Homályos a tükör, akár a lelkem.
Nem találom magamat sehol sem.
Hazudnék, ha tudnám hol az igazság,
Homokba dugja a fejét a gyávaság."
Gratulálok:sailor
Kedves Salior!
Örömet szereztél értékeléseddel.
Főleg azért, mert Te is segítesz abban a tudatban maradnom, hogy érdemes ezen az úton maradni, pedig csak valahogy rápottyantam.:) de nagyon élvezem, hogy itt lehetek. Ezért hálás vagyok többek között, D. Pankának. 🙂
Szeretettel: Edit
Kedves Edit! Vallomásoddal kezdődik a megoldás!Igen,a homályos tükör gyávaságot jelent,
ahhoz, hogy elismerjük hibáinkat, bátorság kell! Mindannyian gyarlók, esendők vagyunk,
de ha kapaszkodót találunk, lesz még szebb napunk! Írd ki magadból!
Szeretettel: Gugi