időben térben kóborló lelkek honnan jöttök hová mentek a felfoghatatlanban az örökké tartó jelenben minek kezdete nincsen- se vége múltja sincsen se jövője és egymásba nyíló végtelen terek összefonódó kezek rántsatok ki engem innen nem baj ha marad a testem itten
Névtelen on 2007.02.01. 23:10 Nagyon szépen ábrázolod az örökkévalóságot,és végig megmarad a költői kérdés. Mi lehet odaát?Ezen el lehet tovább,elmélkedni,ezt meghagytad az olvasónak.Nagyon szép,tetszik.Üdv:Edit Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
2 hozzászólás
Nagyon szépen ábrázolod az örökkévalóságot,és végig megmarad a költői kérdés.
Mi lehet odaát?Ezen el lehet tovább,elmélkedni,ezt meghagytad az olvasónak.Nagyon szép,tetszik.Üdv:Edit
Nagyon jó vers! Gratulálok!:)