Kérlek, ölelj magadhoz, ne kelljen
a szavakat a szádba lehelnem.
Súgd felém, pislogva a szemedben,
hogy minden mozdulatod szeressem.
Ringass öledben, altass el mélyen,
gyermeki lelkem többé ne féljen.
Csókold az ajkam. Érintsd a testem.
Tekintetedben arcom keressem.
Kérlek, őrizz meg úgy, hogy az álom,
mely bármily riasztó is, ne fájjon,
és rejts el féltve, hogy e világon
rajtad kívül más rám ne találjon.
Kérlek, hidd azt, hogy örök a lélek.
Te bennem, és én benned remélek.
11 hozzászólás
Ez csodálatosan szép. Eddig nem olvastam Tőled semmit, de most mindent elolvasok, mert nagyon klasszak az írásaid.
Köszönöm szépen.
Ez hihetetlen jó…
Nagyn szép a szonnetted. Gratulálok!
Üdv. Éva
Kedves Tamás!
Ez az első amit Tőled olvasok… még lehangolt állapotban is könny szökött a szemembe… fránya monitor 🙂
Csodálatos! Folytatom az olvasást a többivel 🙂
Üdv, Jodie
Tehetséges vagy. Ez nagyon megindító, szép, művészi.
Kedves Tamás!
Csak egyet tudok érteni az előttem szólókkal, tehetséges vagy, s ez a versed is gyönyörű, egészen magával ragadott!
Gratulálok!
Üdv, Szilvi
Gyönyörű szonett.
Köszönöm szépen.
nagyon édes, nagyon szép:) gratulálok!
Nagyon szép vers. Gratulálok! 🙂