Az éj csendjéből nyúlsz utánam
emlékeim tüzes ágya tested,
az álmok közül mindig te jössz felém,
hogy fejed vállamon pihentesd.
Mit rám ölelsz a döbbent némaság,
de majd benned suttogok halkan,
csak tudd ! a szavak szégyenét már
a csendnek régen megvallottam.
Mennyi színesen kavargó látomás kél
egy sárgába szőtt őszi éjen,
tüzünk féktelen vágya máglyaként ég,
lángolni akarok édes öledben.
10 hozzászólás
Szép harmóniája van a versednek! tetszett!
szeretettel-panka
Köszönöm szépen kedves Panka:)
Örülök, hogy itt jártál:)
Szeretettel : Susanne
Szép vers!
De ha nem haragszol meg egy észrevételem lenne.
A szóismétlések és a ragrímek tompítják e fénylő képekkel teli alkotást!
Az irányvonal viszont tetszik!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm kedves Fél- X !
Miért is haragudnék, segítő szándékodat inkább tisztelettel megköszönöm 🙂
Szeretettel: Susanne
Kedves Susanne!
Részben egyetértek Fél-x-el, de csak részben. A ragrímek nem mindig rontják el a verset, van, hogy pont így lesz gördülékeny. Én is többször "megkaptam már" a ragrímek miatt, igyekszem elkerülni őket, de nem mindig lehet. Az a véleményem, hogy a vers hangulatát kell egyben nézni és nem a különálló sorokat. Egyébként ez a véleményem a szótagszámról is, bár már én is megszámolom őket. Szép a hangulata a versnek és a szerelmes légkört abszolút visszaadja! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka !
Szégyen…..nem szégyen.. .én most nem számoltam 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál:) Legyen szép estéd !
Szeretettel : Susanne
Kedves Susanne!
Tetszik a versed hangulata. A benne levő tűz ellenére megnyugtató.
Grat. Gyömbér
Kedves Gyömbér !
Köszönöm, hogy nálam jártál !
Elismerő szavaid megtisztelőek 🙂
Szeretettel: Susanne
Szép és reményteli!
Gratulálok!
Deiphobae
Nagyon szépen köszönöm Deiphobae !
Szeretettel: Susanne