Rolleren jár, van vagy negyvenöt,
minden egyes reggel látjuk egymást,
amíg a lámpa zöldre nem vált,
s a villamosom el nem zörög,
minden reggel ugyanazok az álmos
arcok néznek szemembe, minden
reggel ugyanaz a meleg, nincsen
semmi változás, ugyanaz a város,
nyár van, tikkasztó meleg, és
zörgő kocsik, reggeli forgalom,
test a testnek szorul, borzalom,
nem szűnik ez a fülledt lihegés,
néha ordítanék, máskor elviselem,
hogy körém is megépült a kalitka már,
én sem vagyok csak egy felnőtt madár,
a mókuskereket én is tekerem,
vágyam mit sem ér innen kitörni,
rabláncra fűzött lázadó vagyok,
bilincsben élek, bilincsben hallgatok,
önmagammal kell csak birokra kelni.