Valamikor beestem két remegő szemhéj közé,
szótlan, észrevétlen és kezdőn; meredő, gyermekded
gyertyák közt olvastam a jövőt, míg kifaragtam
a drótváz egy elfogadott, izzó képét az oltár helyébe,
lakatokat törtem le a friss, gyári csapágyakról,
hogy szüntelen hevítve a csillagjegyet,
kacér lángnyelvek közt, hirtelen leöntsenek hideg vízzel…