Egyszer majd lerajzolom magam.
Olyan leszek pontosan,
mint amit magamról hiszek,
nem lesznek rajtam díszek .
Csak úgy simán, trükkök nélkül,
mint ki pucéran a tükör elé ül,
úgy leszek a képen.
Úgy, mint aki éppen
fürdés után a partra lép…
Szemeim a messzeség,
pirkadat pírja az arcomon,
végtelen part a homlokom,
szám a hullámzó folyó,
orrom illatozó
vízi virág,
testem a part hol kikötni vágy
egy eltévedt, sodródó hajó,
karom a parti sás, lábam a folyó
parti ösvény, mi messzire visz,
a hajam talán mégis az egyetlen dísz,
mert az a Hold ezüst hídja lesz…
… és nem szeretném, hogy bekeretezz!
12 hozzászólás
Szia Erzsi! Azért majd szólj, hogyha elkészül a rajzod! Persze, ha nem akarod, nem keretezem be! Csak nézem, s a Duna jut majd az eszembe, a Római-part, a Lupa csárda, a Falatozzon Totyinál, Szentendre, a váci part a DCM kéményeivel, s Vác előtt a kőgátak, amelyeknél a kövek között zubogva zúdul át a víz. Szép lesz ez a kép, vétek lenne rá ruhát húzni! Üdv: én
Hú ez fantasztikusan ütős! Mást most nem is tudok írni hozzá!
szeretettel-panka
Már nem is kell rajzolnod Kedves Gyömbér! 3-szor olvasva, teljesen látom a képet, nagyon tetszik! Remeket írtál, gratulálok!
Szeretettel: Magdi
Én sem…
Pontosan ilyennek szeretném én is…
Remek ez is, óriási…
Szeretettel!
Ida
szia Zsó!
tudod? arra gondolok most, Téged sose lehet "bekeretezni" – én ezért nem is próbálom. Nem próbálkozom.
Mer, tudod??? Tákoltam a keretet, illesztettem, enyveztem, ragasztottam össze, vizsgáltam a pontos illesztéseket, már majd kész…
Te meg elillansz közbe! Csak úgy, huss, illansz fontos dolgaid után. És ez jó, meg rossz is.
a lényeg, a lényeg
nem a kereten múlik
rájöttem már!
és jó, hogy nem lehet bekeretezni!!!
én sose tudnálak.
F.
mer sokkal fontosabb vagy nekem
Kedves Gyömbér!
Biztos vagyok benne, hogy jól sikerül a képed…szabadon!
Szeretettel gratulálok: Ica
Sziasztok!
Köszönöm szépen Mindenkinek a hozzászólását!
Gyömbér
sziasztok
„Na ja”
Szóval,
a szabadság-szerepekről:
játszunk életünkbe sokféle szerepet:
mer kellenek az annyiféle, őszinte szerepek,
mer játszunk őket egész életünkbe:
gyerek könnyit letörlőt apát, édesanyát,
másutt szüleinknél tanácsra hallgató gyereket
(ők gondolják, nekünk segítenek),
játszunk
figyelmes ápolót, beteg lázas homlokát
letörlőt
másutt szánalmas beteget,
ki vágyik, arra, hogy rá figyeljenek,
intő tanárt, ki mondja: „gyerekem,
ne tovább”,
mer akad minálunk
sokféle szerep, meg maszk,
lényeg hogy legyen minden szerepünk igaz,
öltözhetünk,
meg levetkőzhetünk,
csak legyen minden szerepünk
az életünk.
na bocs, már megint okoskodtam,
Shakespear is írt fontos szerepeinkről, meg Graham Green is,
(Szerepjátszók c. regényébe.)
elnézést, ennyi
szeretettel túlparti
Sokszor vagyunk kénytelenek színésznek állni,
nem magunkat adni..
Az igazi szabadság tényleg az lehet,
amikor magamról mindent levetek.
Álarcot,színlelést, behódolást.
Az igazat adom, csak magamat!
Mert vagyunk annyira értékesek,
hogy nem kellenek rejtekhelyek!
Köszönöm hogy olvashattam!
Szia!
Köszönöm, hogy ilyen nagyon jól összefoglaltad a lényeget!
Örülök, hogy olvastad!
Üdv: Gyömbér
Szia Gyömbér! 🙂
Szóval tudsz rajzolni is. 🙂 Én Egry Józsefet követem, ami inkább szíbekben nyilvánul meg, de benne minden.
Hihetetlenül jók a képek, vonzanak. Nem egyszeri olvasásra, hanem a megértésig.
Varázsló vagy. 🙂
Örülök ennek, mert kedvelem, ha úrrá lesznek fölöttem. 🙂
:DDD Kár az utolsó sor, mert épp készültem volna keretezni. :DDD
Majd titokban… 🙂
Megint lenyűgöztél. 🙂
Szeretettel: Kankalin