Legény-búcsú

– ,,Mintha szándékosan csinálnák!” – gondolta Megcsik miközben beszállt a kocsimba.
Persze elvégre egy legénybúcsún mit is csinálna az ember, mint egzotikus nőket bámul, és százszázalékosan lerészegedik! Tipikus! Ráadásul egy olyan átkozottul isten háta mögötti helyen, ami szándékosan még a térkép se jelöl!
A stílusos kocsi az összes többi haverjával együtt végigszáguldott a főváros utcáin, majd egyetlen huszáros, határozott vágással rákanyarodott az autópályára, és röpke percek alatt már ott is voltak a madárlátta kis községben, ahol csupán egyetlen kocsma álldogált egymagába, és egy ütött-kopott kultúrház a kultúra kiszolgált kedvelőinek! Ki hallott még olyat, hogy egy eldugott kis porfészekben szabályos bordélyház is működhetne?
A kocsit – megbeszélés szerint -, már tegnap vissza kellett volna vinni arra a bértelepre, ahonnét pár órácskára kölcsönvették, de mit minden turpisság ez is sokkalta hatásosabbnak bizonyult, ha nem derült rá szándékos fény!
Tudta nagyon jól, ha haverjai felöntenek a garatra, akkor ő marad tulajdonképpen az egyetlen színjózan ember – aki bár tud autót vezetni -, még sincs jogosítványa, így ha megállítja egy túlbuzgó rendőr akkor jóformán csak idiótán vigyorogni tud miközben feltartja a kezét, és egérke hangon közli, hogy ártatlan!
Biztosra vette, hogy menyasszonya keze is benne volt a dologban, mert kissé hóbortos barátai a világért se rendeztek volna neki egy kis kirúgunk a hámból összejövetelt, hacsak nem lettek volna abban százszázalékosan biztosak, hogy kapnak valamicske illetményt adott szolgáltatásaik fejében! Talán most is éppen ez volt a helyzet!
A haverjai máris betuszkolták egy kínai thai masszázs-ház ajtaján, ahol színes, villogó égőkkel feldíszített cégtábla hirdette, hogy az adott kuncsaftok mindenképpen kényeztető, és lazító élvezetekben lesz része, persze csak abban az esetben, ha a szükséges tarifát szépen leszurkolják az éppen kibotorkáló, vaksi, pápaszemes kínainak, aki jócskán törte a magyar nyelvet, mert ha az ember történetesen kérdezni akart tőle valami egyfolytában hajlongott és bazsajgott.
A kis kínai kérte, hogy kövessék a benső szobákba, melyek szépen sötétítő függönyökkel hermetikusan elvoltak zárva a kíváncsiskodni vágyó szemek elől; az álca még így is tökéletesen sikeredett, mert ha az ember belépett a tágas, komfortos és otthonosság érzetét keltő tágas helységbe, akkor két megtermett, díjbírkozó szerű szumó-hölgyet láthatott, akik kedvükre dögönyözik, és gyepálják az adott egy, maximum két kuncsaftot, és látszólag semmi jele sem volt annak, hogy itt az ember más jellegű szolgáltatásban is részesülhet, amennyiben van pénze!
Néhány szobával arrébb viszont már Megcsiknek is azonnal feltűnt, hogy a szebbnél szebb, egzotikus hölgyek széles kavalkádja különböző roppant vonzó pózokban, és stílusosabb, elegánsabb, és szexisebb ruhakollekcióban kelletik magukat, mintha csak piacon lévő árucikkek volnának, akiknek az a feladatuk, hogy minél több vevőkört vonzzanak!
Egy kellemesen búgó hangú hölgyike megérintette Megcsik öltönyét, és kedvesen megszólította:
– Na, mi van szépfiú? Eljössz egy menetre?! – kedvesen, mézes-mázosan füleibe suttogott, amitől szegény fiatalembernek megnőtt a kísértése.
– Bocsásson meg kérem, Kegye tényleg gyönyörű szép, de azt hiszem én csak véletlenül vagyok itt! – nyügte ki bátortalanul, hiszen nem szokhatott hozzá, hogy álomszép nők társaságában forgolódhasson.
– Kedves uraim! Erre-erre! – tessékelte be az egész társaságot egy nagyobbacska elfüggönyözött szobába a kis kínai. – Menni, és szolgálni! – volt utolsó szava hozzájuk.
Megcsik arra lett figyelmes, hogy pár másodperccel később három vadítóan gyönyörű hölgy lépett kellemesen romantikus, andalító zene kíséretében hozzájuk, és nem teketórizáva sokat máris barátai ölében landoltak, akik valósággal egymást is legázolva azon mesterkedtek, hogy kinek az öle lenne legalkalmasabb a hölgyek számára.
Megcsiknek nem jutott hölgy, bár igazság szerint egyáltalán nem is bánta!
– Hé, pajti! Miért nem próbálsz meg lazítani egy kicsit? – kérdezte tőle egyik barátja, akinek a nadrágövét feltűnően erotikus pózban már oldozni is kezdte az a tüzes vadmacska, aki rátelepedett az ölébe.
– Köszönöm, jól érzem magam! – felelte. Valójában azonban még bőségesen elege volt az egész görbére sikeredett estéből, és a macskajajos következményekből!
Sosem érthette meg igazán, hogyha az ember jól érzi magát, akkor minek kell úgy lerészegednie mint egy ostoba, bambán bámuló szamárnak, amikor a józan pillanatok örömeinél nincsen jobb?!
Amint végignézett egykori barátain hirtelen elfogta valami kiábrándító, furcsa érzés, ami rendszerint akkor tőr rá az emberre, ha úgy érzi csalódott, vagy elárulták azok, akiket magához valamilyen szinten közel érez!
– Azt hiszem én… lassacskán megyek is, mert rájöttem, hogy még meg kell etetnem a kutyámat! – szavalta bele a levegőbe, mert látszólag a barátai többségét hidegen hagyta, hogy egyáltalán mit kezd magával!
Óvatosan, és nesztelenül igyekezett mozogni, majd felállt, és már arra készült, hogy a felforrósodott, ünnepi hangulatban csöndes angolossággal távozik, amikor nem várt kellemes meglepetés üdvözölte.
– Hát te meg hová settenkedsz életem?!
Menyasszonya volt az, egy finom, könnyeden légies fekete csipke fehérneműben, ami még a legártatlanabb, szűzembereket is bátran arra késztethette, hogy bűnbe essenek, és vétkezzenek!
– Hogy te… mennyire fantasztikusan gyönyörűen nézel ki! – vallotta be őszintén.
– Nos igazán köszönöm! Tőled minden nagyon jólesik! Mit szólnál hozzá, ha huncotkodnánk egy kicsit, amíg a barátaid le vannak foglalva?! – csábos, szempilla rezegtető, babonázó pillantást követően a szexis menyasszony valósággal már húzta is egyre beljebb egy szabad kis fülkehelységbe, ahol látszólag az összes számla ki volt fizetve!
– Drágám! Bocsáss meg, de biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? – hezitált kissé az újdonsült vőlegény.
– Ezzel csak nem azt akarod mondani kis hörcsögöm, hogy nem találsz eléggé kívánatosnak és szexisnek?! – simított végig igézőn sportos, karcsú testén.
– Ö… hát… nagyon is…
– Jaj, ne gyere éppen most nekem a felvilágosult emberi erkölcseiddel! Csak kényeztessük egymást egy kicsit, játszunk a másikkal aztán majd meglátjuk mi sül ki a dologból! Van kedved hozzá, vagy sem?! – állította kész tények elé csábos barátnője, akinek a hangjából már érződött, hogy a legkevésbé sincsen tréfás kedvében, hiszen valósággal máris tombolnak benne a nemi hormonok.
– De ugye nem lesz semmi baj!
– Ne butáskodj itt nekem! Ha akarod még fel is húzom neked a kotont, de végre történjen valami, mert kezd elmenni a józan eszem is!
Megcsik lett volna a világ legboldogabb férfija, ha egy ennyire fantasztikusan egzotikus, és roppant gyönyörű nőnek meg tudta volna adni a boldogságot, de mint mindenki, aki gyerekkorában valamilyen negatív ingerhatás alá kerül Megcsik is addig-addig ügyetlenkedett, hogy a világszépe menyasszonynak egy kis idő után minden romantikus lelkesedése elfogyott!