egyre több a magányos ember
futótűzként terjed az egyedüllét
kihűlt tátongó üres terek
kuka mellett a gyerekülés
minimalizmus lakásban lélekben
semmi cifra semmi érzelem
semmi dísz de tartalom se
mintha elaludt volna az értelem
csak a funkció a haszon az érdek
a hatalom mindenek felett
digitális élet kütyü tömkeleg
hol az ember az öntudatra ébredt
hol a szerelem a szeretet a láz
egymásra figyelés adakozás
szánalom részvét lázadás
miért kiűzettünk a tudás
hol az eszmélő ember drága kincse
a hozd el nekem a holdat is
hol a mindent akarni vágyás
az itt leszek még holnap is
hol a kitartás állhatatosság
a mindent teérted nem magamért
a kölcsönösség és a vonzás
a megcsinálom a kedvedért
hol a szeretet és a jóság
a kiállok az igazunkért
nem a felszín nem a hazugság
igaz szó tettek önmagunkért
hova lett az igazi élet
a minőség valódi értékek
hol van még ember aki képes
példát mutatni az emberiségnek?
2023. augusztus
10 hozzászólás
“hova lett az igazi élet
a minőség valódi értékek
hol van még ember aki képes
példát mutatni az emberiségnek?”
Kedves Dona!
Nagyon szép és igaz sorok, de azért – talán naív vagyok – azt gondolom, hogy vannak ilyen emberek, csak a tömeg elnyomja a hangjuk.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Remélem, igazad van, és talán egyszer meg is látjuk, meg is halljuk őket.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Nagyon jó meglátások!
Sajnos nem sokan veszik észre mi megy körülöttük.
Eppen azok a személyek teszik ki nagy részét ,felelösek az ilyen
állapotokért,akik bár panaszkodnak,de semmit nem tesznek az ilyen
állapotok ellen!
Mindig másra várnak,mást hibáztatnak,gyávák és hizelegnek morzsákért!
“mintha elaludt volna az értelem”,igen,mert minden dolognak a könnyebb
részét választják,gondolkodjon helyettük más.A fake news okat elfogadják,
mert gindolkodni és utánajárni a dolgoknak fáradságos!
Egymásra figyelés,önzetlenség ismeretlen fogalmak!
Ha senki senkiért nem mer kiállni és mindig csak másokra vár,
nem mozdul semmi és az egy természeti törvény,hogy a semiböl semmi lesz,
Megy az üres álmodozás,nyugtalanság,elégedetlenség,írígység!
“hol a szeretet és a jóság
a kiállok az igazunkért”
Minden ami eröfeszítést kíván,kerülendö.Cinikusan néznek arra,aki ´próbálkozik´és elöre elitélik,”ugyse lesz abból semmi”:
“hova lett az igazi élet
a minőség valódi értékek
hol van még ember aki képes
példát mutatni az emberiségnek?”
Annyi a kérdés,hogy lehetne naphosszakat folytatni,a felelet rájuk meg
kétséges és nem kielégítö!
Lehet egy nagy dolognak kell jönni,hogy észhez térítsen bennünket!
Gratulálok nagyon aktuális gondolataidra!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm megértő és továbbgondoló soraidat. Sajnos, ha az ember a közéletre tekint, csak elkeseredik. A jobb érzésű emberek inkább visszahúzódnak, elhatárolódnak, mert abban, ami zajlik, nem hajlandók résztvenni, és így pont az értékes emberek tűnnek el a közéletből, húzódnak vissza a család, a magánélet szférájába. A nyilvánosság előtt pedig csupa – tisztelet a nagyon ritka kivételnek – üresfejű, hőzöngő, csak az önös érdekeit képviselő idióta szerepel, a valamit tudással, szorgalommal, tehetséggel elérő emberek helyét a semmitérő, semmitmondó celebek veszik át. Logikusnak tűnik: “Lehet egy nagy dolognak kell jönni,hogy észhez térítsen bennünket!”. Csak igazad ne legyen! /Félek, hogy a nagy dolog nem pozitív lesz./
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona,
Különleges verset hoztál, igényes irodalmi tartalommal mely brilliáns és tűpontos ábrázolását nyújtja a XXI-dik századnak.
Szakaszról -szakasztra vonultatod fel a legnagyobb problémákat:
-futótűzként terjed az egyedüllét
-üresen tátonganak a terek,
-a minimalizmusba bújik az ember teste-lelke egyaránt
-az érdek és a haszon dominál mindenhol
-digitális életet élünk rengeteg bonyolult kütyü társaságába
Mintha elaludt volna az értelem,,érthetetlenül és tehetetlenül állunk a jelenség előtt.
Szívszoritóan fested meg az érzelmek eltűnését, keresed hova bujhattak?!
“hol a szerelem a szeretet a láz
egymásra figyelés adakozás
szánalom részvét lázadás
miért kiűzettünk a tudás.
hol az eszmélő ember drága kincse
a hozd el nekem a holdat is
hol a mindent akarni vágyás
az itt leszek még holnap is.
Semmivé lett a kölcsönösség.
Én legjobbban azt hiányolom hogy kiveszett a “a mindent teérted nem magamért” jelenség és átvette a helyét az egoizmus.
Már nem állunk ki az igazunkért, magunkért, elhisszünk mindent amivel etetnek bennünket és azt tartjuk jónak amire manipulációval rávesznek bennünket.
“hol van még ember aki képes
példát mutatni az emberiségnek?”
Gyönyörű költői kérdéssel zársz! Hosszasan elgondolkodtató kérdések.
Vannak csak hangjukat elnyomja a tömeg.
Óriásplakátokat és minden elképzelhető csatornát felhasználva hősöket kellene toborozzunk.:) – remélem megirod a felhívást egy következő versbe.:)
Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel gratulálok.
M.
Drága Napfény!
Mindenben egyetértünk a közállapotokat tekintve, az egoizmus, az önös érdek előtérbe kerülését a közösségért, a másik emberért való cselekvés helyett. Meg borzasztóan butulunk, egyre kevesebb tudás van a fejekben, egyre kevésbé képesek az emberek gondolkodni. Én ezt tartom a legnagyobb rossznak. Pont azt vesztjük el, amivel kiemelkedtünk az állatvilágból: a józan paraszti észt, a gondolkodási képességet, a kreativitást, a logikus gondolkodást, az önálló véleményalkotást. Az emberek többségét sajnos ma úgy verik át, manipulálják a különböző médiacsatornákon, hogy észre se veszik, azt se tudják, mi folyik körülöttük. Szánalmas és elkeserítő. Én már kifelé megyek az életből, engem már nem igazán befolyásol, de ha arra gondolok, milyen jövő vár a gyerekeimre, unokáimra, milyen társadalomban fognak élni, elmegy az élettől is a kedvem, és egyetlen örömöm van csak: hogy én ebben már nem fogok élni, nem fogom látni.
Ennél már csak egy van szomorúbb: látod, én is – sok értelmes emberrel együtt – csak idáig jutottam, a látleletig. “Óriásplakátokat és minden elképzelhető csatornát felhasználva hősöket kellene toborozzunk.:) ? remélem megírod a felhívást egy következő versbe.:)” – na ez az, ami nem történt meg, gondolkodni még képes vagyok, de cselekedni már nem, már én is régen a csigaházamba húzódtam vissza. És már nem is fogok előbújni.
Köszönöm az elismerést.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Milyen szép lelkivilágod él Benned, nem is tudod talán igazán még Te magad sem felfogni, érzékeny valód kedves hívásain.
Tudod az egész világegyetem ettől szenved amiről gyönyörű versedben írtál, meghitt érzékeny látásmódként érzéssel vázolva fel soraid szívedhez való ünnepén az élet szomorú lényegét.
Egyszerűen minden azért van így, mert az egyik ember nem hajlandó szeretni meghitten a másik embert. Csak többnyire megvetésben tartva maga előtt a kapcsolatait, lenézve azt aki az ő gondolatvilágában nem ér el megfelelő értéket, és szintet, ahogy ő maga elképzeli.
Kedves Dona!
Igazán büszke vagyok Rád oly mélységekig mutatsz érzékeny benső világoddal rá az érthetetlenre, ami egyáltalán nem az csak sokan nem képesek ráérezni a létezésnek ezen mélységére.
Köszönöm szépen kedves soraidat, melyek megörvendeztettek bennünket mindannyiónkat. Hálás vagyok Érted! Hálásan köszönve azt is amit a Kankalinhoz írtál, Hozzá írt versem hatására!
Szeretettel Zoli Kaposvárról)
Kedves Zoltán!
Meglepett hozzászólásod, először írsz nekem, de nagyon köszönöm, és egyúttal szégyellem is magam. Nem régóta vagyok fenn a felületen, s bár olvastam már versedet, de még nem sokat, s még egyszer sem írtam hozzászólást – ezért először a szégyen -, kivéve azt az egyet a Kankalinhoz szóló “hálaversnél”, az sem volt érdemi, csak egy rövid köszönet, s te pedig ilyen mély, nagyon kedves, csupa szeretettel teli sorokkal ajándékoztál meg engem – ezért a másodszori szégyen. Egy harmadik okom is van a szégyenkezésre, de ezt most még nem írom le. Olvastam Sailorhoz és Napfényhez írt verseidet is, érdekes, hogy mindkettőnket ugyanazokhoz az emberekhez fűzi szeretet, hálaérzés, vagy talán ez törvényszerű: őket nem lehet nem szeretni, nagyon kedves, szeretettel teli, másokhoz empátiával, jóakarattal, szívvel viseltető emberek. /Hozzám még Tóth Lászlóné Rita is nagyon kedves volt az első versem óta, és mivel te sokkal régebben vagy fenn, biztosan vannak neked még ilyen csupaszív lelki társaid, akiket még nem ismerek. Úgy tűnik, a Napvilág nemcsak egyszerűen írogató, hanem egyúttal kedves, együttérző, gondolkodó emberek gyülekező helye is, talán kimondható, hogy baráti kapcsolatban – még ha csak messziről, interneten keresztül is./ Mi még nem ismerjük egymást, de talán valami elkezdődött, megható, milyen szépeket írtál rólam, és mennyire jó embernek tartasz. És most bevallom, miért szégyellem magam harmadszor, mégpedig nagyon: amikor megláttam Kankalinhoz ill. Napfényhez írt verseid címét, először a bosszankodás futott rajtam végig: én is akartam hozzájuk hálaverset írni, és az első gondolatom ez volt: a manóba, megelőztek. /Látod, nem is vagyok annyira jó ember. De ha tudsz, bocsáss meg érte./ Mivel kettőnk stílusa eltér egymástól, nyilván másféle formában, másmilyen verset írtam volna, de be kellett látnom, hogy a tiednél szebbet, szeretettelibbet, őszintébbet nem tudtam volna. Ugyanazokat az érzéseket, gondolatokat fogalmaztad meg, amiket én is szerettem volna – és gondolom, mindenki, aki ismeri őket. Ezek az emberek annyira jók, kedvesek, önzetlenek, szeretetet sugárzók, a lelkük annyira szép, minden tiszteletet, szeretetet megérdemlők, hogy csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róluk – ahogy te is tetted.
Köszönöm hozzám való jóindulatodat, kedvességedet, és mindazt a jót, amivel felruháztál engem – talán egyszer méltó leszek rá. /Még nem vagyok, de ígérem, igyekszem./
Legyen szép napod!
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona, Te mélységesen érző lélek!
Nem is gondolod, Te mindazt, hogy micsoda érzékeny benső világgal élsz!
Igazán megható szíved ezen mélységekig való kitárulkozása, nem is gondolod mennyire! Te egy nagyon mély érzésű kiváló érzületű ember vagy, csupa dícséret illet Téged ezért, hogy ezen embertelen világban megtudtál így őrződni számomra is amit igazán szívem elrejlő mélyeiből köszönök.
Mégpedig azért mert bebizonyosodik, hogy igenis vannak kiváló emberek, és végtelenül boldoggá tesz, hogy megismerhetlek.
Kedves Dona! Olyan szép napot szereztél nekem, hogy nem is tudom elmondani mennyire.
Sajnos nekem lehet, hogy napjaim vannak hátra /végbél rákkal élek hasnyálmirigy áttéttel /, amin egyáltalán nem tudnak segíteni.
Okom panaszra soha nem lehetett oly gyönyörű életem volt, igen, mert nagyon – nagyon szerettem az embereket, kiket hitemül is és teljes valómban Testvérül kaptam e létezésben együtt nevelődni fel e gyönyörű Teremtett földön.
Köszönlek Téged is kedves Dona, őrizd meg e benső világod gyönyörűségeit, maradj ilyen nagyszerű ember, akit köszönök, hogy megismerhettem személyedben!
Szeretettel Zoli Kaposvárról)
Drága Zoltán!
Az a szeretet, kedvesség, ami soraidból – belőled – árad, bármilyen sziklát megolvasztana. Nem érdemlem ezeket a szép sorokat, de nagyon köszönöm. Hibáim mellett erényeim közé tartozik – bár a mai világban ez is hiba – hogy mindig őszinte vagyok, mind a magánkommunikációban, mind verseimben, ezt jól vetted észre “szíved mélységekig való kitárulkozása” – igen, ez jellemző rám. Nem tudom, mivel értem el, hogy szép napot szereztem neked, de nagyon örülök, hogy sikerült. Sajnos, hogy fordítva már nem igaz, mélységesen elszomorítottál. Köszönöm őszinteségedet, ezek fényében még inkább csodálatos az a lelkierő, szépség, jóság, türelem, szeretet, ami soraidból – mind a hozzászólásaidból, mind a verseidből – árad. Honnan veszed az erőt? Kívánom, hogy a forrás, amiből ez fakad, továbbra is tápláljon, megtöbbszörözve is, hogy még több erőd legyen legyőzni a betegséget – ma már vannak ilyen csodák, higgy benne! Az ilyen jó ember, mint te vagy, megérdemli, hogy sokáig közöttünk legyen, hogy sokáig tudj világítani személyiségeddel, verseiddel, a belőled fakadó szeretettel.
Örülök, hogy megismerhettelek, és én is köszönöm.
Szeretettel:
Dona, Győrből
Legyen szelíd, fájdalommentes, szép napod!