Szemed tengerén hajózom éppen,
vitorláimat sóhajod éleszti fel.
Testem könnyedén szeli hullámaidat
temérdek horizonton át.
Lelked tükrében mártózom meg –
újra és újra –
édes cseppjeid a bőrömbe isszák magukat.
Még nem tudod, de kokpitod* varázsát
messziről is érzem;
egy testként úszunk az árral.
2 hozzászólás
Szia! Jó a címválasztásod és az az egy idegenül csengő szó is feldolbja versedet. De ha már tenger: nem ért el hozzám a hullámzása, nem érzem a vers ritmusát. És a "szemed tengere" – "lelked tükre" kifejezések "sablonosak" egy ilyen jól indított vershez. Köszönöm, hogy olvashattalak.
Hanga
Kedves Joddie!
Inkább prózaversnek írhattad volna, azonban még ott is elvárás, hogy többségében a sorvégek rímeljenek. A tartalma viszont édekes, ami megérdemelné, hogy szépítsél rajta.
Nem pontozom.
Szeretettel: Kata