Felébredtem és feküdt mellettem.
Álmában is fogta a kezemet.
Éreztem néha megremegett
és behunytam szememet.
Tudom, a vágytól volt mindez,
de megdobbant a szívem
és éreztem, hogy újra hiszek.
Kaptam egy kisebb kincset.
Milyen jó is vele! Minden perc.
De tudom, hogy megfizetem,
és csak, cak ennyi lehet,
de megéri megfizetnem.
Egy angyali Ördögfióka,
azt hiszi, hogy titokban
ért az éjjeli csókja.
Hogy milyen bolond is voltam!
De most boldog vagyok,
magasan szál minden dalom,
bár szabad, de boldog vagyok
és tudom a létem Most ragyog!
1 hozzászólás
Nem is igazán értem a volt-van dolgát a versedben, talán egy kicsit még egyedibbé formálhatnád.
Hanga