Krimi az unokámmal

Manapság a sajtó, az elektronikus média annyi véres krimivel traktálja a kedves olvasót, Tv nézőt, hogyha tehetem távol elkerülöm az újságárusokat, a Tv-ben is csak az időjárás-jelentést olvasom el. Hallom, amint a szomszédok beszélik, hogy a mi városunkban is számos akasztófavirág járja a házakat és utána dolgozhat a rendőrség éjjel-nappal hiába, mert úgyis mindig hiányzik valami ahhoz, hogy ezeket a krimis fickókat elítéljék és elnyerjék méltó büntetésüket. Mostanában ez már úgy van, ha van tettes nincs bizonyíték, ha van bizonyíték akkor nincs tettes. Ha mindkettőt szolgáltat a rendőrség, akkor meg a bírák nem találják a megfelelő paragrafusokat, hogy szigorú ítéleteket hozzanak Így a tolvajok, házfosztogatók és egyéb rangú gazemberek a 29-ik napon mosolyogva, fekete luxusautón hagyják el a vizsgálati fogságuk színhelyét. Minden krimi nagyon meghat, de legjobban a gyermekeket ért támadások. A napokban hallottam hogy vannak gazfickók, akik a lakásokban magukra hagyott gyermekekre specializálták magukat. Mindenféle ürüggyel bekopogtatnak a házakba , és ahol magányos gyermekekre akadnak ott beédesgetik magukat, majd kirabolják a házat. Mivel gyakorló nagyapa vagyok gondolta nem árt, ha hasonló esetekre felkészítem az unokámat, hogy tudja mit kell tegyen veszélyes helyzetben. Annak érdekében, hogy megnyerjem unokám hozzájárulását a felkészítőhöz egy nagy mogyorós csokoládét csúsztattam a zsebébe, a térdemre ültettem és elmondtam neki egy általam kitalált tanmesét. Aminek a lényege azt volt , hogy idegeneket a házba nem szabad beengedni még ha azt mondják, hogy ők a nagytata, akkor sem. A kis unokám nagy meghatottsággal hallgatta az kis naiv tanmesémet és nyomban megígérte, hogyha egyedül marad otthon többet senkit nem enged be a házba, még ha nagytatának mondja is magát. Másnap gondoltam csinálok egy próbát, hogy meggyőződjek felkészítőm hatékonyságáról. Lábujjhegyen osontam az ajtóhoz
és bekopogtam az ajtón, elváltoztatott hangon mondtam.
– Gyuszika engedd be nagytatát, mert hoztam neked egy nagy csokit
– Nem engedlek be, mert te vagy a rossz bácsi. Mondta Gyurika határozott hangon.
Amíg az ajtónál álltam, hallottam, hogy Gyurika valakivel beszélget a születés napjára ajándékba kapott mobil telefonján. Hamarosan meg is jelent két rendőr és bilincset kattintva csuklómra bekísértek a rendőrségre. Egy nagy pocakos őrmester végezte a kihallgatásomat, a gumibotját suhogtatva követelte, hogy írjam alá a jegyzőkönyvet , amely szerint illetéktelenül próbáltam behatolni egy idegen lakásba. Hiába magyaráztam, hogy én nem egy csavargó vagyok, hanem a valódi nagytata, nem hitte a magabiztos őrmester, ezért gumibotjával próbált érvényt szerezni hatalmának. Egy folytában ismételte, hogy neki sokat ne meséljek, mert ő aztán ismeri az ilyen csavargókat. Két gumibotozás között engedékenyebb hangnemre váltott, és próbált meggyőzni, hogy ha aláírom a jegyzőkönyvet a törvényszék enyhítő körülménynek fogja venni, és így megúszhatom a kiszabható négy év felével. Amikor már azon voltam, hogy engedek az erőszaknak, megjelent az unokám a nagymamával. Ők végül is bizonyították, hogy én nem csináltam semmiféle illegalitást, mert én vagyok az igazi nagyapa. A kis unokám rögtön a térdemre ült és büszkén mesélte, hogy nem engedte be a rossz bácsit pedig azt mondta, hogy a nagytata. Miután tisztáztuk az őrmester úrral a tévedést az őrmester kedves, jovális hivatalnokká változott át, és szinte sajnálkozva megkért írjak alá egy nyilatkozatot, hogy a kihallgatásom minden erőszak, a törvényes előírásoknak megfelelően zajlott, és az általa használt kihallgatási módszerek ellen nincs semmi kifogásom. Üsse kő gondoltam azt a néhány gumibotot amit kaptam az őrmester úrtól ártatlan, aláírtam a nyilatkozatot. Az aláírt nyilatkozatot a kezében szinte boldogan lobogtatva nyitott ajtót az őrmester úr, hogy most már ideje, hogy távozzak, ugyebár ő hivatali kötelességét már teljesítette.