2024. december 12., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Az vagy…

    aLébBy 66 hozzászólás2379 megtekintés

    Nézlek. Kinn a csend alá szalad az est,
    úgy remeg a fény az ablakon, ahogy
    ujj varázsol húrra könnyű dallamot.
    Régi sor kel dalra így: kenyér, s a test.

    Ős szonett, „Az vagy nekem…”, bíborba fest
    ágyamon egy csöppnyi láng, és hallgatod
    ezt a sort, az vagy nekem… és az vagyok,
    mondanám, amit kerestél, hogy szeresd.

    Mégis hallgatok, talán a szó se kell,
    most a csend, vörösben ingó gyertyafény
    pillanatnyi bája köt, nem érdekel

    vallomásom, vak sorokba font remény.
    Nem tudom, szíved mi módon értem el,
    vagy nekem, s maradj örökre az enyém.

    Share.

    66 hozzászólás

    5. szusi on

      Merthogy nekem mindig eszembe jut valami…..
      Most az, hogy a költők nagy többsége ír nagyon jó verset, közepesen jót, meg, na jó, még elfogadhatót, ha az életművüket nézzük.
      Nálad, eddig még mindig, nagyon jót olvastam…..

    11. Finta Kata on

      Kedves aLéb!

      Csodálatosan szép a szonetted. Nekem ez a műfaj a kedvencem. Ezért minden szonettet örömmel elolvasok, két éve én is művelni kezdtem, de még mesze járok attól, amit szeretnék vele elérni.
      Mindig jó napom van, amikor olyan szépen megkomponált szonettre találok, mint a Tied.
      Gratulálok.

      Kata

    15. András on

      Tudod, kedves aLéb, versed olvasásához, mint ínyenc a lakomához készülök hozzá mindig…

      Kávé, cigi és jöhet aLéb verse!

      Nagyon jólesett ismét!

      Méltattak alant már, s ki vagyok én, hogy méltassalak… egy rajongója verseidnek csupán…

      András

    17. Hanga on

      Szia aLéb! Pont ez a vers kellett most nekem, besüt rám a Nap, kortyolom a kávémat, és olvasom a versedet, ami tudjuk, hogy gyönyörű, tudjuk, hogy szívhez-szóló, igazi telitalálat most nekem. És ami mégis a lényeg: hogy olvasása közben elhiszem, hogy tudnak még az emberek szeretni, pedig ebben eléggé szkeptikus vagyok mostanság 🙂
      Köszönöm az élményt!
      Hanga

      • aLéb on

        Szia Hanga! Nagyon örülök, hogy ilyen hatást ért el nálad a vers, tudod, az a hit, hogy van szépség, van kedvesség és viszonzott szeretet, valódi szerelem a világban, biztos, hogy sosem vész ki belőlem… mint ahogy meggyőződésem szerint azokból sem, akik itt írnak, olvasnak :-). Köszönöm, hogy jöttél.
        aLéb

    28. Horák Andrea Kankalin on

      Szia aléb! 🙂

      Ez a vers az egyik kedvencem tőled. Azért szólok alatta újra, hogy más is összeszedhessen néhány értékes gyöngyszemet a költészetedből. 🙂
      Annyi negatív hatás jön mindenfelől, hogy üdítő lehet találkozni a széppel. Ha nincs szem előtt, akkor meg kell mutatni. 🙂
      Nekem jólesett újra elolvasni ezt a szépséget, köszönöm az élményt! 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    35. Horák Andrea Kankalin on

      Szia aLéb! 🙂

      Húúú, látom, hogy megszámlálhatatlan nyomot hagytam már itt, de ezt a versed is kiemelem, nem tehetek mást, mert az egyik nagy kedvencem tőled.
      Nemcsak azért, mert elkötelezettje lettem a szonetteknek, hanem azért is, amit lejjebb megfogalmaztam arról, hogy "William és Francesco karöltve itt nálad… és te magad". Különleges ötvözet.
      Jó újra elmerülni benne, csöndes szépsége pozitív energiát sugároz.
      Na, úgy látom, elleszek itt reggelig. :)))

      Szeretettel: Kankalin

    36. Horák Andrea Kankalin on

      Szia aLéb! 🙂

      Nem számolom meg, hányszor írtam ide, viszont – jó ideig – ez marad az utolsó.
      Annyi gyönyörű versed van, hogy nehéz volt a döntés, melyiket válasszam. Abban biztos voltam, hogy mindenképpen szonett lesz.
      Az a rengeteg tudás és tapasztalat, amit hosszú évek során szinte cseppenként adagoltál nekem, felbecsülhetetlen érték, hiszen úgy vezettél el lépésről lépésre a szonettek világába, hogy nem éreztem “tanóráknak”, egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre mélyebbre kerülök ebben a csodálatos világban, és még többet akarok tudni róla. Kiváló tanítómester vagy és nagyszerű költő, egyik példaképemnek tartalak.

      Hogy miért ezt a szonettedet választottam, nem magyarázom meg, a fenti hozzászólásokban bőven hagytam gondolatokat. Nem ismétlem magam, bár meg kell jegyeznem, hogy itt is érvényes, amiről többször említést tettünk, hogy minden újabb olvasással új színek fedezhetők fel a versekben. Most is.
      Hálás vagyok, hogy eljuthattam a szonetti mélységig, és hogy magam is képes lettem szonetteket írni. 🙂
      Nem mehetek el szó és köszönet nélkül. Köszönöm szépen, aLéb! 🙂

      Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply