A tavasz a szívünkbe már megérkezett
Az igazi tavasz még várat magára
Bár a város közepén élek magányban
Ha lehunyom a szemem látlak édes
Arcomat simogatja puha kis kezed
A fejem feléd fordítom és hallgatom
Suttogó szerelmed biztató csicsergését
Minden olyan békésen alvó gond
Nem kavarog semmi elmémben, lelkemben
Ha tested illatát érzem mindig megnyugtatsz
Hagyom szállni képzeletem feléd
Gyémánt szemeid szárnyakat növesztenek
Ha valaki megérinti kezem megismerlek
Ilyen gyöngéd érintése csak neked lehet
Lehelet csókokkal megérinted lelkemet
Lehunyom szemem, ha vakít a fény
Rám mosolyognak melegen dús ajkaid
Kezedet szorítva érzem a szíved dobbanását
A számon alszanak barna szemed vágyai
A vágyakba lobognak életünk örök lángjai
És láttam mit gondolsz, arcodra van írva
Én olvastam míg úrrá lett rajtad a merengés
Megértettem amit mondsz: hogy szíved az enyém
Meghatódott pillantásodban benne volt az öröm
Azt mondta szíved titkain, csak egyedül őrködöm
A csendben lobogó gyertya, egyre kisebbé vált
Nem volt többet te meg én, erre oly soká vártunk
Testünk féktelen táncot ritmusokban járt
És éjfélkor megértük a mennybéli táncot, én öleltelek
Egymás karjaiban aludtuk át, a legszebb éjszakát
Amit rólunk írtam ezt mesélje el a vers
Köszönöm, hogy szerethetlek, hogy elfogadsz
Veled minden más, veled lenni szerelem és áldás
Még a színek is élénkebbek, amikor velem vagy
Jó hogy létezel nekem, és mindig velem vagy.