álom nélküli pillanat ez – fojtó ébrenlét
búcsúzik veled az éj
taszítva hitet
s merszet
dobolnak benn lassan osonó szilánkos percek
és bennem hitvány hiányod mint éhes szú perceg
mert kitépted belőlem
a legutolsó
verset
utolsó
By Hangaálom nélküli pillanat ez – fojtó ébrenlét
8 hozzászólás
Hű, de kemény! De azt kell mondjam,tökéletes!
Szia Hanga!
E vers annyira utolsó, hogy egyátalán nem az. Nem lehet!
Sőt! Ez bizony első az "utolsók" között!
Tudom közhely, de egyet tehetsz: elindítasz most valami mást.
S ha elindult, nem lesz megállás!!
ölel
leslie
Hú, ez nagggyon jó! Nagy gratula! Poppy
Csodaszép, kedves Hanga! Benne van lelked összes fájdalma!
Szeretettel: Rozália
Köszönet mindenkinek!
Hanga
Csodálatos vers, köszönöm 🙂
Jessyrose
Kedves Jessirose, ha mondhatok ilyet álszerénység nélkül, szívesen 🙂
Hanga
Hanga, ez nagyon tetszik, noha a tartalma nem pozitív. Azt, hogy nem ez lesz az utolsó, jelzik az igéid: dobolnak, perceg…, ez a nyugtalanság vezet tovább téged biztos erővel:-))