Már azt hittem, könnyeim kifogytak,
de a hazugságok még mindig fojtogatnak.
Elevenen marnak rothadó húsomba,
s a végén ott marad egy összetört szív.
Szükséges, hogy meghaljunk néha,
hogy elvesszenek önző vágyaink,
melyek rabszolgasorba hajtanak.
Feltámadsz és meglátod újra a fényt!
Egy ideig még fájni fog, fáj is nagyon.
De bízz, a Nagy Gyógyító munkálkodni kezdett!
Hogy darabokra tört szíved újra eggyé váljon
Hogy újra, újra és újra szerethess!
1 hozzászólás
Szép versedhez gratulálok. Ágnes