…álomból valóság…(szösszenet)

Sosem tudtam milyen érzés lehet, amikor egy álom valósággá válik. Sőt, abban sem hittem, hogy létezik ilyesmi,… de ma már tudom.

Az autó mellett sebesen suhan a táj, szól a zene, s együtt énekelünk a dallal. Váratlanul megcsillan a szememen egy szivárvány,… s a látkép lassan kezd elmosódni. Szemeimmel egyre kevésbé,… de a szívemmel, egyre élesebben látok. Érzem,… sőt tudom, hogy a dalnak semmi köze hozzám,… mégis némán gördülnek le arcomon a könnycseppek,… s lassan visszapereg bennem az idő.

Az esti szellő még szeliden cirógatja arcom, s hallom, ahogyan a szívem hangosan kalapál. Még számban érzem a só ízét, s testemben a víz erejét. Tisztán látom, a kikötőben ringatózó hajók lassú románcát, és a hullámok ritmusos táncát. Csodálom a tengervíz szilva, és mazarinkék sötétjét,… amellyel fogadott, és a napfényben csillogó tüzkizkék, turmalinzöld víztükröt,… amivel elköszönt tőlem. Talpam alatt van még, a tengerfenék süppedő kavicságya, s testemet szeliden ringatja a hűvös víz. Az esti part szikrázó fényei, a galambvérpiros,… a neonzöld, … és a nápolyisárga, mind itt cikáznak még a szemem előtt,… s visszatükröződve megduplázódnak a hatalmas, ringatózó kékségen. Hajladoznak a pálmafák a sétányon, s kacéran integetnek, az égig érő, toszkánzöld tujáknak. Hallom puha lépteinket a sikátorokban, s halkan sóhajtanak talpunk alatt, a sétány törtfehér, megkopott kövei. Káprázatos a narancsvörösen lenyugvó Nap, ahogy kardinálpirosan ráborul a vízfelszínre. Utolsó sugarai úgy pattognak vissza az ég aljára, mint a csillagszóró gyöngyei,… s aztán lassú méltósággal, eltűnik a sziget mögött. Bámulva nézem a kasmírkék éjjeli égboltot, ahol magányosan ragyog, egy hatalmas, kovaszürkén fénylő csillag. Érzem a víz, és a szél tiszta illatát, s egyszerre látom a füstszüke viharfelhőket, az andalgó bárányfelhőket, és a hancúrozó kószafelhőket,… pedig váltották egymást.

Miért is kaptam ezt a néhány napnyi csodát?…hogyan lett az álomból valóság? Talán azért, hogy megláthassam végre a végtelent?… azt, ami bizonyára ott rejtőzött mindvégig, a hosszú sziget mögött? Igen,…talán a szigetre mégis haragszom egy csöppet,… de csak a szigetre!… és csak azért, mert eltakarta előlem a VÉGTELENT,… pedig, egyetlen lépésre voltam csupán.