…mint a Szél…(szösszenet)

Ma egész nap fújt a Szél, sodorta a szemetet, s vitte-vitte magával,… a milliónyi levelet. Kotorta a háztetőt, és söpörte az utakat, nem találod meg sosem,… amit egyszer elragad. Felkapja és huss!… viszi, elröpíti messzire, mindegy, hogy az kell neked,… nem kérdezi senkise. Kell a Szél!… hogy elvigyen minden régi roncsodat, s visszahoz majd papírsárkányt,… amit neked hajtogat. Ne őrizd a rossz emléket!… nem engedi!… nem biz ám!… alányúl, és elszállítja,… túl az Óperencián. Elvisz sírást, bosszúságot, fájdalmat, és könnyeket, ad helyette szép holnapot,… s madárdalos éveket. Engedd hát, hogy szellőszárnyon had robogjon életed!… és sosem áll meg körülötted bánatból szőtt fövenyed.

Én is szállnék!… mint a Szél, átvágnék a Nagyhegyen, hogy elérjem a kék eget,… s a Sarkcsillag enyém legyen. Én is futnék!… mint a Szél, rohannék a fák felett, had zizegjék a levelek,… a Szél hozzájuk érkezett. Csak elringatnálak!… mint a Szél, gyengyéden és édesen, legszebb álmod én hozom majd,… pihenjél csak Életem! Csak kavarognék!… mint a Szél, felráznám az életet, minden alvó teremtménynek,… én vinném a híreket. Csak tekeregnék!… mint a Szél, bejárnám a földeket, hol senki sincs, s hol ember él,… megnézném az életet.

Csak elfáradtam,… mint a Szél, nincsen erőm, s fázom is, hangom elszált, könnyem ömlik,… sajog már a szárnyam is. Csak megpihennék!… mint a Szél, egy csendes kis kis rejteken, nem kell nekem ehhez semmi,… csak ne zavarjon senki sem!
Feltámadok majd!… mint a Szél, s meglátjátok nagy leszek!… hatalmas mint a Tornádó,… de ne féljetek emberek!… csak cirógatok majd,… mint a Szél.