Tavasszal nyúltál üdén felém,
bimbója nyílt a közös létnek,
nyárrá bontottam szirmodat én,
sóhajokat küldve az égnek.
Hamvas gyümölcsünk csókká érett,
ajkam roskadásig telt edény.
Téli estén szerelmünk égett,
parázslik benne még a remény.
Tavasszal nyúltál üdén felém,
bimbója nyílt a közös létnek,
nyárrá bontottam szirmodat én,
sóhajokat küldve az égnek.
Hamvas gyümölcsünk csókká érett,
ajkam roskadásig telt edény.
Téli estén szerelmünk égett,
parázslik benne még a remény.
4 hozzászólás
Szabályos formája kissé elüt a többitől, de nem ezért, hanem a szép, harmonikus gondolatvitelért tetszik nagyon.
Szép gondolatok és szép megjelenítés!
Gratulálok, Judit
Szia Csaba! 🙂
Másodszor vagyok nálad. 🙂
Két versszakban fátyolos finomság. Olvasgattam verseid, költőiség rejlik benned. Ennek örülök, mert általában ritkán van együtt a tartalom és a forma.
A kategória elcsépelt, sablonos lenne, ha a gondolatok nem lennének egyediek. Tetszik a megvalósítás, megragadnak a képek. Emlékek és remények kergetőznek metaforákkal fűszerezve. Ígéretes írás, a többit is figyelembe véve. 🙂
Írj sokat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm nektek, mivel majd' 2 évet kihagytam az oldalon, van mit bepótolnom. 😀 Vannak is verseim, apránként teszem is fel őket, időrendi sorrendben, ahogyan megírtam. Remélem, lesz még, ami elnyeri tetszéteseteket. Még egyszer köszönöm dícsérő szavaitokat.