A tanító nénink
sohasem fárad el.
Hússzor mondtuk el
a szorzótáblát egy órán, de
nekem a hetes nem megy.
Blanka keveset beszél,
nem úgy mint a tanító néni, de
amikor rám néz –
meg kell tanuljam
a szorzótáblát!
Meg kell tanuljam a szorzótáblát!
By mesako
4 hozzászólás
🙂 aranyos vers 🙂 még még még a többit is rakd fel!
szeretettel-panka
még, még lesz. ahogy az idő is kegyes lesz 🙂
Köszi Panka.
Szeretettel
Emese
Szia Emese! 🙂
Nem is tudom, mi az oka annak, hogy ezt a verset megírtad. 🙂 Szerintem az életből merítettél. A tanító nénik sosem fáradnak el, azért tanító nénik. :)))
Feladtad a leckét, mert ebben a műfajban egyáltalán nem vagyok otthon, viszont látom benne a pedagógus lelkét, a hivatástudatot.
Örülök, hogy ebben a nehéz formában is kidomborodnak mindennapjaid. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
na persze, a tanító nénik fáradhatatlanok:-) Tudod mit mondott az egyik csintalankodó kis lurkóm?
Tanító néni, ma annyit tanultunk, hogy akkora lett a fejem , mint egy lónak, maga sohasem fárad el? 🙂 Másnap, kivett egy szabadnapot, pedig én igazán csak annyit kérek-követelőzködöm, amennyit egy kisgyermek (még) elvisel 🙂
"Ebben a műfajban a pedagógus lelke" van benne , tekintve a stílus "kiötlőit" mind pedagógusok. Gondolom, nem véletlenül került hozzám(is) a labda…egy-egy "szájbarágóst" még ott az órán lefirkantok 🙂
Köszi szépen gondolataidat!
Szeretettel
Emese