2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Képzelet

    SelanneBy 20 hozzászólás1298 megtekintés

    Az esti lámpafénynél ülve, szakadt ruhámat
    kezembe véve, álmodom a múltat .A kirakatban
    egy bábun pillantottam meg, a vajszínű szoknyát,
    és a kiskabátot. Éppen így ősszel, mikor a nap

    lemenőben megcsillantotta a tükörfényes üveget.
    Közelebb léptem, és szinte az orrom hegyével
    néztem, mert odatapasztottam arcomat, hogy
    jobban lássam, és mindennél jobban vágytam

    arra, csak én, és más ne magasztalja, se ma
    se holnap. Szerettem volna nagyon felpróbálni.
    Hozzá tűsarkú cipőt képzeltem, -feketét- , ami
    megnyújtaná a nő apró termetét, közben kissé

    lábujjhegyre állva, az izgalomtól égő arccal és
    eltátott szájjal, nyeltem egyet. Kiszáradt torkom
    jelezte,hol jár a képzelet, fent a fellegekbe?
    Kijózanodva hátráltam hármat, a szétnyűtt

    cipőmben biztosan álltam, a szoknyámon
    ráncigáltam párat, és tudtam, nem lehet enyém
    csak a képzelet szülte a pillanat, mely tovaszállt,
    elillant. Kezemet zsebembe téve, éreztem lyukas,
    otthon elővettem a varródobozomat

    Share.

    20 hozzászólás

    1. dpanka on

      Kedves Marietta!
      Én gyermekkoromban voltam így, azóta a kirakatokat sem igen nézem, na de akarva akaratlanul az ember mindig szeretne valamit, valami jobbat vagy szebbet, legyen az bármi, de méltósággal viselni azt, hogy le kell most mondani róla, az a nem semmi, és versedből ezt is kiérzem azzal ahogy zártad. Jó vers! Még sosem mondtam de ha nem lenne ott a neved akkor is rád ismernék, különös stílusban írod verseidet, ritkán zárod a sor végét. Jó!
      szeretettel-panka

    6. Finta Kata on

      Kedves Marietta!
      Jó témát választottál. Álmodozni a kirakat előtt, gondolatban felöltözni az ott látott tetszetős holmiba… Hozzá gondolatban cipőt, sőt, akár még egy divatos női táskát elképzelni is milyen jó… Csak a valóságra ébredni nem kellemes, mert nem sokan tudják megvásárolni azt, amit szeretnének. Valaki azt írta: kicsit szomorú a vége, igaz, de én bizony, elnevettem magam, mert olyan jól illeik versed befejezésének: "otthon elővettem a varródobozomat" – a lyukas zsebet összevarrni! Nagyon jó ötlet, és az egész versed.
      Szeretettel: Kata

      • Selanne on

        Kedves Kata!

        A téma, az utcán hever:) , ahogy írod lehetett volna még hozzátenni, és kész is lett volna a "Micsoda Nő" . Azért valljuk csak be, én magam sem vagyok az alól kivétel, nézegettem a kirakatot, és csak nézegettem. Az is valóság , amit szeretek, képes vagyok az anyósommal megvarratni, mert nehezen válok meg tőle. Azért varródobozunk van:). No kicsit átértékeltük a verset, de ez benne a szép.
        Köszönöm szépen, hogy itt jártál nálam!

        Szeretettel:Marietta

    9. Lizett on

      Kedves Selanne!Oly annyira részletesen és hitelesen írod,hogy oda képzelem magam a kirakat elé.Sokszor kell az a kis vágy,bár tudom hogy sokkal kevesebbel is beéri az ember.A vágy nem kerül pénzbe:)
      Nagyon megfogott a versed!
      Szeretettel:Erzsi

    Leave A Reply