Újévi kívánságok – kissé másképp

Nagy "divat" lett újévkor jókívánságokkal elhalmozni egymást. Csakhogy manapság a jó szót nem hallják meg az emberek. Az ma nem ébreszti őket, azért nem, mert a világ látszólag szándékosan annyira elcsépelte őket, hogy a kimondott szavak tartalma lefoszlott azokról. Élettelenek. Ezért én kissé máshogy, épp az ellenkező oldalról kívánok olyasmiket, amik talán-talán még elérnek az emberi értelemhez.

Kívánom, hogy minden ember elsősorban magával és ne másokkal foglalkozzon. Mert az embernek mindig mindent magán kell kezdenie.

Kívánom, hogy ne legyünk ájultak, hanem éber értelemmel világítsunk át magunkban mindent, hogy ezzel a sötétséget elűzzük onnan.

Kívánom, hogy ne legyünk tudatlanok, mert az ájultság egyik szinonímája a tudatlanság. Ám tudatunkat sose a dolgok felé fordítsuk, hanem magunk ellenőrzése és mások üdve felé.

Kívánom, hogy ne csüggedjünk, mert a csüggedés lustasághoz, a lustaság elrontott élethez vezet. Ám a vasárnap délutáni lustálkodásról senki se feledkezzen meg.
Kívánom, hogy ne kapkodjunk, mert minél inkább kapkod az ember, annál kevésbé lesz ideje.

Kívánom, hogy ne rohanjunk, mert minél inkább rohanunk, annál lassabbak vagyunk.
Kívánom, hogy ne aggodalmaskodjunk a holnap miatt, mert a holnap sose jön el, a mának épp a maga baja, ezért csak a mai nappal foglalkozzunk és csak azokkal, akik ma itt vannak velünk.

Kívánom, hogy ne tülekedjünk, mert minél előbbre akar kerülni az ember, annál hátréb jut,
Kívánom, hogy ne akarjon többet az ember, mint amije van, mert minél többet kíván meg az ember, annál kevesebbje lesz.

Kívánom, hogy sose legyünk haragosak, gonoszak, mert a harag és a gonoszság magát sokszorosítja, és csak tovább rombolja a magunkban és másokban örökkön létező épséget.

Kívánom, hogy az életet ne önmagáért éljük, mert az önmagáért való élet élése hamis. Isten is tökéletes feltárulkozás és teljes transzparencia. Az isteni élet másokért él. Nem magáért.

Kívánom, hogy ne legyünk bezárkózottak, sem testileg sem lelkileg sem szellemileg, mert aki magát éképp bezárja épp az áttetszőség ellen vét. Az áttetszőség pedig a teljes feltárulkozás kapuja.

Kívánom, hogy ne legyünk szeretetlenek, mert épp a szeretet hozza létre tartja fent a mindenséget és benne az embert. A szeretet ellen vétő ember nem a szeretet ellen vét, hanem önmaga ellen, mert szeretetlensége miatt önmagát zárja ki a valóságból, mely szeretetből van.

Kívánom, hogy mindenki bátran adja oda mindenét, adja oda életét, mert csak az élet teljes odaadása árán kaphatja vissza azt.

Kívánom, hogy az odaadás teljes emberi mivoltunkra terjednek ki, hogy ne tartsunk magunknál semmit, ne kössünk magunkhoz bármit is, mert csak mindenek elengedése árán jut el az ember igazi valójához, az Istentől kapott szabadsághoz. Ahhoz a szabadsághoz, mellyel az isteni létezésben való elveszettséget tudja újra választani.