Ellépek csodák mellett,
és ha tehetném,
megkóstolnék minden mellet,
minden emlőt,
hogy arra a régi ízre leljek,
mely nyálamba oltva ring,
kömény, akác és rozmaring,
s még valami édesebb, lágyabb.
Szeressétek az édesanyákat!
Szeressétek őket, amíg lehet, amíg vannak,
mert egyszer ők is cserbenhagynak:
akkor örökre, végleg.
De amíg élnek
szavak, érintések,
lelkek között ringó tájak…
szeressétek az édesanyákat!
Vigyázzátok őket
békés, szép szemekkel,
a magányos álmot őrizőket,
kik megfosztva lettek
gazdagok, szívbe csüngő amulettek.
Hússal s mesékkel tömték be szánkat…
szeressétek az édesanyákat!
Szeressétek őket, és ha nincs többé kit szeretni,
szeressetek egyéb nőket.
Mert az élet nem több, ennyi:
szeretni.
Minden más nő jő vígasztalásnak,
de ti szeressétek,
nagyon szeressétek az édesanyákat!