Változó világ

Az erdő csendjét zavarja egy ember
avarban lépkedő tágra nyitott szemmel,
mennyi szín és érzés kavarog bennem,
más ez a világ , kulcsa nyitotta szívem,
hol a fák susognak, s nincsen nagy zaj,
nem bánt semmi, ölel és véd egy angyal,
nincsen szárnya, ő maga a természet,
eltörpülnek a mindennapi nehézségek.

Versenyt játszik egy őzike a széllel,
suta lábain nagyon sebesen lépdel,
eleséget keres, de nem kell várnia,
készítette már e gyönyörű táj gazdája,
kellene egy kendő, hogy a vállamon,
ne szorgoskodjon egy hangya, de hagyom,
hisz ő is csak egy élőlény a földön,
miért szabná neki bárki, hogy ez börtön.

Őszi sétám végén, arcom piros alma,
tiszta és üde a levegő, van hatalma,
a kandalló tüze kellemes meleget áraszt,
régen voltam ilyen boldogan fáradt,
a nap sugara lassan nyugovóra tér már,
álmom könnyű, italom édes nektár,
változik minden ezen a nagy világon,
így élem napjaim, eme csodás tájon.