Élet-mese

Farkaséknál áll a bál-meséli a szarka
Veszekednek odabent kinek van hatalma
-Én vagyok az úr a házban-szólott a vén ordas
Lett is erre kacagás,csengő és hatalmas
-Mit nevettek ostobák?-vonyított a vén "bőlcs,,
-Értem kék fenn az ég, s fordul meg a zöld föld
Nevettek a lányok,kacagtak a fiúk
Eszement vénség láttatok ily híút.
Fut a hír,megy a hír messze száll a szarka
Meddig terjedhet a farkas hatalma
Mert a szarka hordta szét
Hallgasd meg e kis mesét
Farkas fiak deli szépek
Héthatárban fővezérek
Apjuk dühét nem is értik
Haragját már rég nem félik
Próbálkozik még az egyszer
-Még a nap is értem kel fel.
-A hold is az én szolgám!
Ordított a vén toportyán
Jön a lány mint förgeteg
Az öregtől nem ijed meg
Őt a vénség nem is érti
Jó útra már nem téríti
Három gyerek három fi
Ebből hogy keveredsz ki
És ha ez még nem elég
Van még itt egy feleség
Farkas asszony erős nagyon
Fölötte nincs más hatalom
Ők itt négyen,ott a vénség
Számára már nincs reménység
Öreg farkas ballag,szenved
Vert seregnél csendesebben
-Én az úr-mondja halkan
Szúnyognál sem hangosabban
A vén farkas vesztett haddal
Nyugodni tér kelő nappal
Van itt vesztes?Győztes talán?
Döntsön ki a maga jogán
Farkas az úr, talán mégsem
Nem mondja el ezt a vég sem
A vén ordas rá fizet
Fészkében úr nem lehet
Lassan itt a mese vége
A vén szarka így mesélte
Mondta el e kis regét
Nyúlfarknyi kis mesét
Hogyha tetszett köszönöm
Számomra ez nagy öröm