Morzsás szórt osztott?

– Adjon isten Józsi bátyám.
– Fogadj isten Károly bátyám. Hova-hova azzal a csomaggal?
– Mariskám küldött a kirakodósra.
– Aztán mit visz?
– Sütött morzsás szórtat, de sok lett. Azt mondta vigyem ki, és cseréljem el egy tyúkra.
– Osztott?
– Nem.
– Pedig az a kedvencem.
– Hát maga hova indult?
– Nem fogja elhinni. Engem is oda küldött Juliskám.
– És mit visz? Mire cseréli?
– Kevert pottyantottat, és krumpli kellene helyette.
– Körtés?
– Nem.
– Kár, pedig nekem az a kedvencem. Mi lenne, ha cserélnénk?
– Mi lesz a tyúkkal, meg a krumplival?
– Nekem van krumplim a kertben, magának meg tyúkja, azt is cserélünk.
– Tetszik az ötlet. Akkor csak a pipacsig megyünk, és megisszuk az áldomást az üzletre. Már csak az a gondom, hogy ez a kevert pottyantott jóval nagyobb, mint a morzsás szórt.
– Találjon ki még valamit.
– Toldja meg a morzsás szórtat egy tömet vágottal. A magáé olyan vékony szálú, és illatos.
– Megegyeztünk, igyuk meg az áldomást.
– Szeretek magával beszélgetni, mindig jól megértjük egymást.
– Félszavakból is.
– Az unokámmal nem tudok, mert az mindig ilyen szavakat használ, hogy byte, gigabyte, fájl, a fene tudja, miről beszél.
– Én sem nagyon értem az enyémet. Ilyeneket hallok tőle, tablet, lap-top, meg jóég tudja miket, meg sem tudom jegyezni.
– Lényeg az, hogy mi tudjuk, miről beszélünk. Ez az asztal jó lesz? Mit hozzak áldomásnak?
– Valami pálinkát, csak ne Jägermeister, mert azt sem tudom mi az.