Aki nem körültekintő, az olyan, mint aki most mászott le a falvédőről.
(mondás)
Aki a vasutat választja munkahelyének, netán hivatásának, mint jó magam is, egy két dolgot nem árt tudni erről a közlekedési ágról.
Mindenféle vasúti iskolában, tanfolyamon vagy egyéb képzésen, ahol vasúti ismereteket tanítanak, amit a tanulókkal legelőször tisztázni kell, az, hogy mi is az a vasút?
Az Utasítások, valamint az Értelmező szótár szerint is:
A vasút kényszerpályás, szárazföldi közlekedési ág…., és még folytatódik a meghatározás, de jelenleg ehhez az írásomhoz ebből, ennyi is elég.
A történet szempontjából lényeges, hogy kényszerpályás.
Nézzük, hogy mit jelent ez?
Azt jelenti, hogy a vasúti járművek kerekei úgy vannak kialakítva, hogy az egymástól meghatározott távolságra levő sínszálakon (normál nyomtávolság a MÁV-é, 1435 mm) biztonságosan közlekedhessenek.
Sőt, ezzel arra vannak kényszerítve, hogy a járművek a sínszálakat nem is hagyhatják el.
Magyarul arra megy a jármű (mozdony, vonat), amerre a sínek vezetnek.
Nem tudnak a vonatok jobbra, balra kitérni, ha velük szemben is jármű közlekedik.
A klasszikus vasutas viccben ez úgy hangzik:
– Mit csinál a bakter, ha azt látja, hogy két vonat ugyanazon a vágányon egymással szemben halad?
– ……..?
– Beszól az asszonynak: Gyere ki anyja, ilyet még nem láttál!
Abba már ne bonyolódjunk bele, hogy a jármű azért egyik sínről a másikra át tud menni.
A lényeg az, hogy amerre a sín van, arra tud menni a vonat.
Főleg tudni kell, hogy nem a mozdonyvezető dönti el, hogy melyik vágányon közlekedik, hanem a forgalomirányítók, forgalmi szolgálattevők állítják be az úgynevezett "vágány utat", amelyiken a vonat közlekedhet.
Ha ezeket a dolgokat nem tudja valaki, annak nem szabad olyan műveletbe kezdeni, mint az a fiatalember, akiről most mesélek.
A győri személy pályaudvar első vágányán állt a Hegyeshalomba közlekedő személyvonat.
Indulási időig még volt vagy 20 perc.
A vonat elején levő mozdonyon a mozdonyvezető és a mellette szolgálatot teljesítő vonatvezető (akkor még volt ilyen munkakör) a szükséges adminisztrációs munkákat elvégezték, várták az indulási időt, közben beszélgettek.
Mint derült égből villámcsapás, úgy érte őket a váratlan meglepetés:
A mozdony ajtaját (kívülről) kinyitotta egy fiatalember, úgy 19-20 éves lehetett, felugrott a "vezetőállásra". Az ott levő két emberre irányította a kezében levő pisztolyt és rájuk ripakodott.
Azonnal induljanak a vonattal Hegyeshalom felé! Meg ne álljanak addig, amíg át nem értek a határon!
Ez egy váratlan helyzet.
Mit lehet ilyenkor tenni?
A vonatvezető megpróbált ugyan magyarázkodni. Gondolom el akarta mondani, hogy ez a művelet nem hajtható végre. Csak, ha a forgalomirányítókat is kényszeríti valaki.
Nem mondhatta el, mert a fiú ráordított, hogy hallgasson. Inkább azonnal induljanak.
A mozdonyvezető nyerhette vissza előbb a lélekjelenlétét.
Ravasz ötlettel állt elő. Azt mondta a fiatalembernek, hogy előbb be kell indítani a mozdonyt, amihez be kell mennie a géptérbe.
Na ezt bevette a fickó.
Honnan tudta volna szegény, hogy ez nem így működik.
A beindításhoz nem kell a géptérbe menni. Viszont a géptérből a mozdony másik végére át lehet menni. A mozdonyvezető is ezt tette.
A mozdony hátsó ajtaján szép óvatosan távozott a mozdonyról és elment rendőrt keresni.
A mozdonyon maradt vonatvezető sejtette, hogy mi a szándéka a mozdonyvezetőnek, de egyre rosszabbul érezte magát, mert a "vonateltérítő" kezdett ideges lenni.
Rákiáltott a vonatvezetőre, hogy hívja azonnal a mozdonyvezetőt vagy indítsa be ő a mozdonyt. Szabadkozni akart, hogy nem ért a mozdonyhoz, ő csak vonatvezető.
Ebből ugyan a srác semmit meg nem értett, de egyre durvábban követelte, hogy induljanak már.
A nyomaték kedvéért, vagy csak idegességében még a pisztolyt is elsütötte.
Talán nem is egyszer, mert később a vonatvezető fogasra akasztott köpenyén hét lyukat is találtak.
A vonatvezető, aki már nem volt egy fiatalember, olyan sokkot kapott, hogy összeesett, elájult.
Erre a pisztolyos fiú is begyulladt. Letette a pisztolyt és élesztgetni próbálta az öreget.
Ekkorra ért vissza a mozdonyvezető két rendőrrel, akik leszedték a disszidálni szándékozót a mozdonyról.
Nem lehetett gyakorlott gépeltérítő. Ellenállást nem tanúsított, sőt félájultan vitték el a mentők a vonatvezetővel együtt.
Egy rámenős újságíró kinyomozta volna azt is, hogy a fiú miért akart külföldre menni
(megbukott matekból, vagy elhagyta a szeretője), sőt azt is, hogy honnan vette a pisztolyt (netán az apja katonatiszt volt).
Én ezeket nem tudom.
Azt viszont igen, hogy a vonatvezető nem dolgozott többet.
Egészségi állapota miatt lerokkantosították.
Azt nem tudom, hogy a "vonateltérítő" milyen büntetést kapott.
Ha azt nem is tanulta meg, hogy mi az a "kényszerpálya", annyit tanulhatott az esetből, hogy a vonatot nehéz eltéríteni.
Azt csak a szovjet filmekben a partizánok tudták!