Maszkot húz a félelem,
tétova az arca,
nem tudja mit tegyen,
bámul a zűrzavarra.
Kiállna magáért,
színezi a hangját,
nyugodtabb holnapért,
felcsatolja rohamsisakját.
Maszkot húz a félelem,
tétova az arca,
nem tudja mit tegyen,
bámul a zűrzavarra.
Kiállna magáért,
színezi a hangját,
nyugodtabb holnapért,
felcsatolja rohamsisakját.
1 hozzászólás
Kedves Edit!
Érdekes a kis versed. Azonban mindezzel mit ér el az illető, akiről beszélsz?
Én egy darabig gondolkodtam ezen, de nem találtam rá a helyes válaszra én sem.
Javaslom Neked, a verset vedd a kezedbe ismét, és válaszolj a kérésekre, ha el tudod képzelni.
Szeretettel várom: Kata