Legyél bárhol

Enyhíti búcsúcsókod még,
magammal viszem, de úgy ég
hiányod most legbelül,
de arcomon mosoly terül.

Miért is fáj olyan nagyon?
Hozzád találnék már vakon,
mert ha te fogod a kezem,
bársonyba burkolja lelkem.

Körbeölel és rabul ejt,
óvón biztonságba rejt,
nem fájhat már soha semmi,
be' szép volna veled lenni.

Minden szónál is többet ér,
egy mosoly a szád szegletén,
elviszem gyorsan magammal,
könnyeim szárítja hamar.

Várni rád csak édes teher,
hajnalban így ébredni fel,
összebújva csodás mámor,
már bennem élsz, legyél bárhol.