Anyegin levele 2017

Azon a reggelen
amikor visszatért
amikor
szép arcát újra láttam
száz karral öleltem volna
mert feltámadt Önért újra a vágyam

Én írtam Önnek s ennél több mi lehet
köszöntésként szerettem volna vezetni
parázna angyalként
a kezét testemen
hogy szeliden és vadul ismerkedjék velem

de a vers amit írtam önmagáért
beszélt
én is szinte látom büszke kék
tekintete tüzét ami talán megvet
de szeretem mégis

tudom
amit Önről tudok az még kevés
szinte semmit sem árult el az a pár
beszélgetés
ami közöttünk volt
semmit sem árult el magáról
az én vágyakozó szerelmes
ágakodó éjszakáimról
s rólam se persze

Ha Ön
másba szerelmes mincs mit tennem
kifeküdhetek az Ön küszöbe elé
a hóra
akkor sem ér
semmit
tudom
az én lángolásom
ezen a nyári
alkonyon

Úgy vélem Ön erős társat keres
kinek szövetséget ajánl
vagy nem keres senkit
míg
én szerelemről beszélek
ami jön mint mint maga az élet
ami egyszeri
és megismételhetetlen
ami viharként
nem vár nem kérlel

Ön mondhatja azt
hogy ez csak testiség
Ön mondhatja
azt
ha 20 éves lenne,és én is fiatal
lehet elsodorná
verseim szirén-hangja

nem tudom
csak azt tudom, hogy
csak a most van
most kell szeretni ha még szeretni akarunk
most kell ölelni mielőbb és gyorsan
mert ki tudja lesz e holnap

bár a versem önmagáért beszél
én
Önt
szeretném
ha szerethetném

ha az
Ön ölelései engem
szeretnének
minden nap ünnepnap lenne
mert elraganának
és egy másik világba
elvinnének
Önt is

ha hűs tenyerébe rejthetném
lázas arcom
ha ölelő karokkal várna
ha elfogadna
ha láthatnám többször
édes arcát s csókolhatnám
csókranyiló számmal

ha hallhatnám szavait
amikor a gyönyörtől ujjong
jajong a hangja
s ha szemem sugarai
fellobbantanák
az én vágyam tüzén
az Ön vágyait
ha forró ujjaival símogatna
gyönyörű lenne

térdrehullva
imádnám csókolnám
az Ön csodáit
ha magához húzna
ha megölelne

el nem követett büneim
bűnbocsánatát is várva
várnám ölelkező feloldozását
napközben éjszaka este
sorsunk gyönyörű ajándékát
ebben a kései szerelemben