Bú köntöse
fagyos levél,
öve közöny,
ledér tenyér,
sokatmondó
halk pillanat,
egyet gondol,
haza ballag.
Múlik a tél,
remény éled,
kemény acél
mindjárt véged,
megfáradt már
szilajsága,
göndör ködben,
lassan jár ma.
Alig szólal,
alig piheg,
merész jóslat
védi hited,
jön a tavasz
nemsokára,
remény borul,
a világra.