Hallgatok színeket,
Bámulok dallamot.
Kérdem, mi van veled?
Én amúgy jól vagyok.
Hallgatok hóesést,
Bámulok zizzenést,
Kottából dallamot,
Jól vagy? Én elvagyok.
Távoli zizzenés,
Gondolat-illanás,
Csupán egy pillanat,
Utána semmi más…
Hallgatás-dal
By túlparti
7 hozzászólás
Hatalmas. De tényleg.
Laca
Kedves Túlparti!
Nem csak a prózáiddal remekelsz!
Szeretettel gratulálok: Ica
Szia!
Tetszett ez a dalocska, szinte hallom is…(persze csak a magam verzióját). Tetszett. üdv hundido
Szia túlparti!
Itt biztos előbb a vers ritmusa volt meg. Tetszik.
Üdv: Kati
Kedves "Túlparti" (????)
Nagyon tetszik a SZINEZTÉZIA a versedben…szeretem én is ezt a módit használni, hiszen a szineket hallani lehet, egy dallam képet fest….szóval tetszik….
És jó az önmagad szembeállítása a másikkal…
tetszik….
üdv
– i –
Hí! Minden kedves hozzászólónak! Kedves volt tőletek, hogy olvastatok, megtiszteltetek véleményeitekkel. Köszönet érte. Szóval: a vakok hallgathatják a színeket, tapinthatják azokat – szerintem. Nem tudom, ki lehet szerencsésebb közülük; aki látott valaha, vagy amelyikük sohasem. Tán a siketeknek könnyebb, ők bámulhatják a kottát… Nem tudom. Ha ismerik a szolfézst…
Szinesztézia? Ritka adottság. Mindenesetre az érzékek társítása, az asszociáció akkor lehetetlen, ha az ember eleve valamilyen érzékszervi fogyatékossággal született. Bár az ilyen kapcsolódási kísérletre is tudnék példát mondani: A vörös sárkány, Thomas Harris remek pszicho-trillere alapján. Könyvében a sorozatgyilkos, vak lánnyal simogattat meg egy elkábított, műtét előtt álló tigrist az állatkertben. És a lány, „érzi” a színeket. Olvassátok, ajánlom, ez itt a „reklám helye”! (Amúgy, én is írtam „Beszélgetés színekről” c. novellát, de ez itt NEM A REKLÁM HELYE.  )
köszönettel, túlparti