H.B. látogatása a belső szívben

00:00
Kopogott, majd átlehelte hamvait a kulcslyukon, testes, tüzes borral érkezett és azt mondta:
– Egykomám, semmi lelkizés, csak simán beszélgessünk.
Menten betojtam, rendesen, na, és így kínosan csak bólogatni tudtam, mert érezni is lehetett, hogy ez tényleg megvalósult.
– Sebaj – folytatta a beszélgetést, igaz mostanáig is csak többnyire ő beszélt. Testvérem az ilyesmi testvérrög között is kiszalad, a lényeg, hogy csak ülj rajta bátrán, magabiztosan, és ha tényleg elfogadod egy jó barát tanácsát, légy türelemmel, ne feszengj, mert csípni fog, de ne is gubbaszt fölötte órákat, hiszen akkor meggebedsz. Tégy úgy, hogy számodra most csak ő legfontosabb, ismerd meg minden oldalról és fogadd el, mert, aki ilyen helyzetben is szeretetet cselekszik, az, az őrangyalok védelmezője. A te nyelveden szólva: „Próbálj meg őszinte lenni pszichológia nélkül. Szeretni ÉN nélkül, Istent látni vallás nélkül. Csak úgy, ahogy tényleg van. Valahogyan szívből és örömmel.”*
Csak néztem, bámultam ki üreges tekintettel a fejemből – naná, hogy az a bugyuta fejrángatás képtelen volt megszűnni, úristen mennyire kínosan éreztem magam – és azon töprengtem, hogy mindezt majd holnap reggel hogyan fogom előadni a szerkesztőségben. Mert ugye – gondoltam – ez mégiscsak címlap sztori, hiszen mégsem megy el akárkihez a Mester, de mégiscsak történt, ami történt, és így ebben a formában nem lehet lehozni…
– Gyere cimbi, kimoslak a trágyából (vagy tisztába teszlek) –és már emelt is az ölébe, kettétörve ezzel fogamzásképtelen morfondírozásomat. Sírj csak pajti – mert szívzokogásban törtem ki, amint megéreztem Naphoz tartozó ütőerét – könnyezd el nekem, hogy, mi bánt. Tudom, tulajdonképpen csak írni szeretnél és ennél mi sem egyszerűbb. Töltök, a bor legyen veled, vénára fel!
00:00