Hát szia! Annyira örülök, hogy végre felhívtál. Azt mondod, hogy majdnem elkeverted a telefonszámomat ismét. Pedig vigyázni akartál rá, csak mikor az egyik zsebedből a másikba tetted, mert allergiás vagy még mindig és nem akartad, hogy a használt zsebkendőd mellett legyen a papírcetli, amin a számom volt, ami tulajdonképpen én vagyok, akkor a szél majdnem kitépte a kezedből, de szerencsére mégsem így történt.
Azt mondod, jó nevettél rajta, mert az azt bizonyítja, hogy még mindig olyan bonyolult vagyok mint, mikor is, jó hagyjuk, a matekot sem értettem soha, mert hiányoznak az alapok és ezt te is tudod. Jól esik hogy előtted van az akkori arcom, hajam színe ősszel, az olyan mondod, mint érett gesztenyék ahogy kibújnak tüskés burkaikból és koppanva továbbgurulnak a macskaköveken. Még mindig abban az utcában szoktál parkolni, ahol abban a kedves cukrászdában majszoltuk a francia krémest. Nem hiszem el, hogy vigyáznod kell a vonalaidra, mindig is annyit ehettél, amennyi beléd fért. Igen, persze egyszer mégis rosszul lettél. Nem szívesen gondolsz rá, mikor tartottam a fejed és törölgettem a homlokodat, mégis az idő megszépíti azt a csúfos esetet is. Visszagondolva rá, még az anyád sem tartotta úgy a fejedet, mikor elrontottad a gyomrodat és öklendezve vezetted a porcslánbuszt. Nem is hánytál azóta senki előtt. Azt mondod, hogy ha akkor az anyád beszólása miatt, amire már nem emlékszel, mennyire volt durva, nem sértődtem volna meg halálosan, akkor lehet a végtelen házasság útvesztőjében bolyonganánk elkeseredetten vagy szikrázó vágyakkal, szerencsés esetben egymás iránt. Ezt nem tudod meg soha és ez kicsit bánt, annyira, hogy megkísértenéd a múltat. Szívesen sétálnál velem, vagy beülnénk egy moziba, igaz ez nem olyan lenne, mint szerelmünk hajnalán, ami után rögtön a napnyugta érkezett , de miért ne lehetne csapni egy nem is görbe, de egy köríves, vagy sugaras délutánt. Felidézni a sok vicces eseményt.
Igen, megértem, hogy ez csak kósza felvetés részedről. Sikeres professzor lett belőled, rengetegen ismernek, nem ülhetsz be semmilyen filmszínházba, meg vacsorázgatni egy ilyen csinos nővel mint én vagyok, ha csúnya lennék, mondod nevetve, akkor nem lenne feltűnő, de így meg is hurcolnának érte a rosszindulatú pletykák. Esetleg mondod, vannak nyílt napok az egyetemen, akkor bemehetnék legálisan, de ha zavar a többi ember, akik mind rád várnak, akkor majd csak messziről néznénk egymást. Az is remek szórakozás lenne. Ha ez nem jó nekem, akkor majd néha azért felhívsz mondjuk negyedévenként vagy ahogy eszedbe jutok. Most elbúcsúzol, mert vár a feleséged, végzett a fodrásznál..
Hát szia!
2 hozzászólás
Kedves Edit!
Köszönöm az élményt!
Kérlek írj,írj!
Nagyon szépen beleillenek a történetbe a kissé
humoros leírásai az eseményeknek.
Különös egyéni stílust ad!
Mindig jobbak a prózáid!
EZT IDÉZNEM KELL:
"Azt mondod, hogy ha akkor az anyád beszólása miatt, amire már nem emlékszel, mennyire volt durva, nem sértődtem volna meg halálosan, akkor lehet a végtelen házasság útvesztőjében bolyonganánk elkeseredetten vagy szikrázó vágyakkal, szerencsés esetben egymás iránt"
csoda jó
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm Sailor!